Ébredj Rá Isten Életedre Vonatkozó Akaratára!

Áhítat

A kegyelem együtt jár az ajándékkal


Sok prédikátoról hallani, hogy manapság a szolgálók „kiégnek”, és ezen nem is csodálkozom. Képzelj el egy tiszta életű pásztort, akiben csodálatos ajándék működik, amikor a pásztori hivatását gyakorolja. Az Istentől kapott szolgálati ajándékát ugyan 100 százalékban beveti, csakhogy az ő ajándéka csak 20 százaléka annak, amire a gyülekezetének szüksége van. Ez a drága pásztor éjjel-nappal munkában áll, igyekezvén 100 százalékban gondoskodni minarról, ami ahhoz kell, hogy az Efézus 4:12-ben leírtak szerint tökéletesedjen és épüljön a gyülekezete – igen ám, csakhogy a kegyelemnek, amely ennek a munkának az elvégzéséhez szükséges, ő csak a 20 százalékával rendelkezik! A katasztrófa receptje ez, bárki láthatja. Ha valakinek a teste csak 20 százalékban működőképes, azt mondanánk, hogy az illető fogyatékokkal élő személy. Ha egy repülőgép felszerelésének 80 százaléka üzemképtelenné válna, kényszerleszállásról kellene intézkedni. Ha az üzleti vállalkozás csak 20 százalékos hatásfokkal működne, csőd közeli helyzetbe kerülne. 




           A Filippi 1-ben Pál a szolgálati munkatársairól beszél (azokról a személyekről, akik anyagilag támogatták). Az 5. versben kifejezi háláját az evangélium munkájában vállalt partneri viszonyukért, és a 7. versben ezt mondja: „részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben”. Tudatában vagy-e annak, hogy voltaképpen rácsatlakozhatsz egy másik személy életén levő kegyelemre? Az efézusiak partneri viszonyra léptek Pál ajándékával, ez által pedig részesültek az ő kegyelméből! Térjünk vissza a kiégett pásztor példájához, melyet az imént használtam! Azon igyekezete helyett, hogy az ajándék és a kegyelem 20 százalékával viseljen gondot a gyülekezetében felmerülő összes szükségről, inkább együtt kellene működnie másokkal, akik ajándékokkal rendelkeznek olyan területeken, ahol ő nem. Amikor azután partneri viszonyra lép az ő ajándékaikkal, egyúttal a kegyelmükben is részesedik, és ebből az egész gyülekezet profitál.


Ez az elv egyszerű, de igen mélyen gyökerezik. Az Efézus 4:7 így foglalja össze: „Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint”. Az ajándékkal jön a kegyelem is!




Noha ez a vers az öt szolgálati ajándék összefüggésében hangzik el, nem csupán a „teljes idejű szolgálatra” elhívottakra alkalmazható. A Biblia azt állítja, hogy Krisztus ajándékának mértéke szerint mindannyian megkaptuk ezt a kegyelmet. Ahányszor csak Isten felszólít téged valaminek a megtételére, mindig ellát a kegyelem tökéletes mértékével, hogy az ajándékaidnak megfelelően működhess. Ámde amikor az ajándékkörödön kívül próbálsz működni, azt nehéz, terhes és komisz dolognak fogod találni, mert nem kapsz hozzá kegyelmet.




Vegyük például azt az esetet, amikor valaki arra kap elhívást, hogy nőtlen emberként vagy hajadonként élje le az életét. Pál apostol rendelkezett ezzel az ajándékkal. Ami azt illeti, az 1Korinthus 7-ben azt állította, hogy jó dolog egyedül maradni, sőt a 7. versben odáig megy, hogy kijelenti: „szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is [azaz ilyen önuralommal bírjon ezen a területen]; de kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy”. Bár Pál inkább egyedülálló maradt és azt kívánta, hogy hozzá hasonlóan mindenki más is az maradjon, bölcsen felismerte, hogy az a képesség, melynek birtokában ő boldog és kiteljesedett életet élhetett házastárs nélkül, különleges ajándék Istentől.  


 


Pál megértette, hogy ajándék nélkül nem lenne kegyelem. Ezért intett azok ellen, akik tiltanák a házasságot (1Timótheus 4:3). Láthattuk ezt a modern római katolikus egyház papjainál – számukra tiltott a házasság, de sokan közülük sem az ajándékkal, sem a kegyelemmel nem rendelkeznek ahhoz, hogy egyedül maradjanak. A következmény megdöbbentő nemzetközi botrány, amely szégyent hozott a kereszténységre és sok papot rács mögé juttatott. Pál nőtlensége ajándék volt, és az ajándékkal együtt Isten kegyelmet is adott számára. A kegyelem nélkül Pál nem ajándéknak, hanem tehernek tekintette volna a nőtlenséget.




Még egy érdekes széljegyzet kívánkozik ide. Minthogy Pál elhívást, kegyelmet és ajándékot kapott arra, hogy cölibátusban éljen, ezt mondta: „szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is”. Megfigyeltem: amikor egy személy életében ott az ajándék és a kegyelem, hogy megtegyen valamit, számukra olyan természetesnek és nyilvánvalónak tűnik, hogy úgy gondolják, mindenki másnak is épp úgy tennie kellene. Ebből az elvből két tanulságot is meríthetünk:




Először, ne kövesd el azt a hibát, hogy megpróbálod rákényszeríteni a körülötted levőket arra, hogy ők is azt tegyék, amire téged Isten elhívott, és ne is nézd le őket amiatt, hogy valami mást tesznek, mint amit te tényleg fontosnak gondolsz. Lásd be Pál szavainak igazságát: „kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy!” (1Korinthus 7:7) Másodszor pedig, ha úgy véled, mindenkinek egy bizonyos dolgot kellene végeznie, akkor jó eséllyel az a te elhívásod! Ha azt gondolod, hogy mindenkinek evangélistának kellene lennie, akkor te valószínűleg evangélista vagy. Ha úgy gondolkodsz, hogy mindenkinek politikai aktivistaként kell működnie, akkor téged valószínűleg erre hívott el Isten.   




Amikor Isten ajándéka és kegyelme megnyugszik egy személyen egy adott feladat teljesítésére, akkor ő képes örömmel végezni azt, ami mások számára bajosnak vagy éppen lehetetlennek tűnne. Érdekes módon kisfiú koromban rettegtem a gondolattól, hogy ha engedelmeskedem a mennyei hívásnak, a küldetésem a dzsungelbe szólít, ám ma gyakran elmegyek az őserdőkbe, hogy Afrikában és világszerte az evangéliumot hirdessem – és nem tudok semmi mást, amit szívesebben tennék! Élvezem az életet, és szeretem a misszionárius-evangélista munkájára szóló elhívásomat. Amit gyermekfejjel nem vettem figyelembe, az a következő nagyszerű igazság volt: a kegyelem együtt jár az ajándékkal, és ha ott a kegyelem, akkor már minden egészen más. 




Ha ezt megérted, soha nem kell attól félned, hogy felfedezd Isten akaratát az életedben. Ha Ő elhív téged, hogy tegyél meg valamit, a kegyelmet is adja hozzá. Amikor Isten akaratában vagy és befedez az Ő kegyelme, az a legcsodálatosabb hely, ahol lehetsz az egész világon. 


 


Dicsérd ma Istent azért, hogy Ő soha nem hív el téged olyan dolog megtételére, amit ne fedezett volna már be kegyelmével, hogy meg tudd azt valósítani!