Máté 22
22
A királyi menyegző
Lk 14,15-24
1Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: 2„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. 3Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
4Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
5De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. 7Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. 9Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. 10És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, 12és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Az adópénz
Mk 12,13-17; Lk 20,20-26
15Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. 16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. 17Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Kérdés a feltámadásról
Mk 12,18-27; Lk 20,27-40
23Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: 24„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« 25Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 26Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. 27Legutoljára pedig az asszony is meghalt. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: 32»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
A nagy parancsolat
Mk 12,28-34; Lk 10,15-28
34A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, 35és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: 36„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« 38Ez az első és nagy parancsolat. 39A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44
41Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: 42„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“
Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44»Mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj az én jobb kezem felől,
amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
45Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“ 46És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.
Đang chọn:
Máté 22: EIV
Tô màu
Chia sẻ
So sánh
Sao chép
Bạn muốn lưu những tô màu trên tất cả các thiết bị của mình? Đăng ký hoặc đăng nhập
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.
