Új év, megújult irgalom

Áhítat

A nyugalmadat nem az életed megfejtésében találod, hanem abban, hogy bizalmadat abba veted, Aki már mindent eltervezett a te javadra és az Ő dicsőségére.



Éppen a helyi plázába tartottunk két kisfiunkkal, amikor a háromévesem hirtelen azt kérdezte, „Apa, ha Isten alkotott mindent, akkor a lámpaoszlopokat is ő készítette?” Azonnal bevillant a kérdés, amelyik minden szülő agyán újra és újra átfut, miközben a véget nem érő 'miértekkel' próbál megküzdeni: „Hogyan jutunk ennek a párbeszédnek a lényegéhez onnan, ahol tartunk?” vagy „Miért kell folyton 'miértekkel' bombáznia?”



Minden ember mély vágya nagyobb tudás és ismeret szerzése. Rengeteg mentális időt töltünk napi szinten azzal, hogy próbálunk megfejteni dolgokat. Nem ösztönből élünk. Nem hagyjuk hátra az életünket. Mindannyian teológusok, sőt, filozófusok vagyunk. Mindannyian régészek is vagyunk, akik életünk halmaiba ásva próbáljuk kibogozni a civilizáció értelmét, vagyis történetünket. Ehhez az Istentől kapott mentális motivációhoz csodálatos és titokzatos elemzői ajándékok társulnak. Ez a késztetés, valamint az ajándékok egyedülállóvá tesznek bennünket a teremtett világban. A késztetés és az ajándékok szentek, egyedik, ugyanis ezeket Isten teremtette, s céljuk bennünket közelebb vonni a Teremtőhöz, hogy Őt egyre jobban megismerve magunkat is egyre jobban megismerjük az Ő létezésének és akaratának fényében.



Ám a bűn ezt a késztetést és az ajándékokat veszélyessé teszi. Arra kísért, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk menteni saját szívünket azáltal, hogy mindent megoldunk magunk. Ez az ún. „Ha csak megérteném még ezt vagy azt, akkor biztonságban érezném magamat” típusú életmód. Ez azonban nem így működik. Még a legtündöklőbb „megvilágosodás” pillanataiban is maradnak rejtélyek az életedben, s ezek néha fájdalmas rejtélyek. Mindenkinek szembe kell néznie olyan dolgokkal, amelyeknek látszólag nem sok értelme van, és nem tűnik úgy, hogy jó célt szolgálnának. Ezért van az, hogy az ember sosem talál nyugalmat a dolgok megértésében. Nem, nyugalmat csak abban találhatunk, ha bizalmunkat Abba vetjük, Aki mindent ért és mindent ural Saját dicsőségére és a mi javunkra.



Kevés igeszakasz ragadja meg ezt a nyugalmat olyan jól, mint a hatvankettedik zsoltár következő igeversei: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” (6-8)



Azokban a pillanatokban is, amikor azt kívánod, bárcsak tudnád, amit nem tudsz, megtalálhatod a nyugalmat. Van Valaki, Aki mindent ért. Ő szeret téged, és a te javadat szem előtt tartva uralja azokat a helyzeteket is, amelyeket te nem értesz.