Új év, megújult irgalom

Áhítat

Mindennap szükséged van rá. Se te, se én egyszerűen nem élhetünk nélküle. Mi ez? A Szentlélek bennünk lakó jelenléte.



Nem tudom, merre jártam, amikor kiment a körüzenet. Nem tudom, miért hiányoztam a megbeszélésről. Nem tudom megmagyarázni, miért volt ott ez a szánalmas szakadék az evangéliummal kapcsolatos megértésemben. Nem tudnám megmondani neked, miért hiányzott ez a pont a teológiai vázlatomból, de hiányzott, és ez a tény a keresztény életemet igen nyomorulttá tette. 



Isten gyermekeként a következő volt az életem gyakorlati teológiája: tudtam, hogy kegyelemből megkaptam Isten megbocsátását, és tudtam, hogy kegyelemből egy teljes ellátást biztosító belépőt kaptam az örökkévalóságba, de azt hittem, hogy mostantól egészen az örök életig egy dolgom van: megtisztulni. Az én dolgom felismerni a bűnt, kivágni az életemből, és egy sokkal jobb, sokkal biblikusabb életet élni. Hidd el, megpróbáltam; megpróbáltam, és rájöttem, nem működik. Újra és újra elszúrtam. Úgy tűnt, hogy többször buktam el, mint ahányszor sikerrel jártam. Egyre csalódottabb és elkeseredettebb lettem. Olyan érzés volt, mintha bevontak volna egy olyan játékba, amit nem tudok játszani, s aki bevont, mindig tökéletes eredményt ér el. Emlékszem arra a pillanatra a főiskolán, amikor ez az egész előtérbe került. Reggel hat óra volt, személyes áhítatomat tartottam, pedig semmi kedvem nem volt hozzá, amikor végül a fejemet az asztalra hajtottam és sírva fakadtam: „Nem tudom megtenni, amit kérsz tőlem!” Aztán elolvastam a napi bibliaolvasásom következő fejezetét, amely Isten kegyelméből a Rómaiakhoz írt levél nyolcadik fejezete volt. 



Újra és újra elolvastam ezt a fejezetet, melyben a következő szavak is szerepelnek: „Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” (13. igevers) Ezek a szavak tűzijátékszerűen pattogtak a fejemben. Isten tudta, hogy bűnös emberként olyan nagy szükségben voltam, hogy nem volt elég, ha csupán megbocsát nekem, de be is kellett lépnie az életembe, hogy bennem élhessen, különben nem lehetnék az, akivé az újjáteremtés által tenni akar, sem nem tehetném azt, aminek a megcselekvésére újjászülettem. 



Szükségem van a bennem élő Szentlélek jelenlétére és erejére, mert a bűn elrabolja a szívem vágyait, megvakítja szemeimet és elgyengíti térdeimet. Nem csak a bűntudat jelent problémát, de a bűn bénító hatása is. Ezért adja meg Isten kegyelemből gyermekeinek a Szentlélek meggyőző, látást-adó, vágyakat-ébresztő, erővel-felruházó jelenlétét. Nem is lehetne ezt jobban szavakba önteni, mint ahogy Pál teszi azt a Lélek ajándékairól szóló értekezése végén: „életre kelti halandó testeteket” (Róma 8:11).