Új év, megújult irgalom

Áhítat

A megelégedés ünnepli a kegyelmet. A megelégedett szívet betölti az Ajándékozó, ezért nem vágyakozik szüntelen a következő ajándék után.



A bűn két igen jelentős dolgot tesz velünk. Először is arra sarkall, hogy saját magunkat helyezzük a világ középpontjába, így az életünk csak rólunk szól. Amikor magunk körül forgunk, túlságosan átveszik az irányítást kívánságaink, szükségeink és érzéseink, melynek következtében pedig sokkal inkább azt vesszük észre, amink nincs, mint azt a sok áldást, amelyet kaptunk. Sőt, mi több: mivel magunkra figyelünk, hajlamosak vagyunk „pontokat gyűjtögetni”, folyamatosan hasonlítgatva saját eredményeink halmazát másokéval. Mindez elégedetlen és irigykedő életet eredményez. Az irigység mindig önző dolog.



Van egy másik, hasonlóképpen jelentős dolog, amit a bűn tesz velünk. Arra visz, hogy vízszintes irányban keressük mindazt, amit csak függőleges irányból kaphatunk meg. Az életet, reménységet, békességet, nyugalmat, megelégedést, önazonosságot, életünk értelmét és célját, a belső békességet és a kitartáshoz szükséges motivációt a teremtett világban keressük. A probléma az, hogy a teremtett világban semmi sem tudja mindezt megadni. A teremtett világ nem azzal a céllal jött létre, hogy megelégítse a szívedet. A teremtett világ egy nagy ujj, mely Arra az egyetlen személyre mutat. Aki képes megelégíteni a szívedet. Sokan kelnek fel ma reggel úgy, hogy életük valamely területén a teremtett világtól várják a megváltást, vagyis azt, hogy az megadja nekik azt, amit csak Isten képes megadni.



„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsoltárok 73:25–26). Ezek egy olyan ember szavai, aki megtanulta a megelégedés titkát. Amikor megelégedsz magával az Ajándékozóval, mert megtaláltad Benne az életet, amelyet kerestél, megszabadulsz a megelégedésre való mohó kutakodástól, mely miatt rengeteg ember egész létezése oly' lehangoló. Bizony, igaz, hogy szíved csak akkor nyugszik meg, amikor nyugalmát megtalálja Istenben.



Ez tehát a kegyelem egyik legszebb gyümölcse – a megelégedett szív, mely inkább imádattal hódol, mint követel, és inkább hálával telve örvendezik, mint hiányérzetétől indíttatva aggódik. A kegyelem, és csakis a kegyelem képes megadni ezt a békességgel teli életet mindannyiunk számára. Miért ne nyújtanád kezeidet ezért a kegyelemért ma?