Zsoltárok 145
145
A teremtett világ dicséri az Urat
1Dávid dicsérete.
Magasztallak téged,
Istenem, királyom,
áldom nevedet mindörökké.
2Mindennap áldalak téged,
dicsérem nevedet mindörökké.
3Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék,
nagysága felfoghatatlan.
4Nemzedékről nemzedékre
dicsérik műveidet,
hirdetik hatalmas tetteidet.
5Fenségeden, ragyogó dicsőségeden
és csodálatos dolgaidon
én is elmélkedem.
6Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad,
én is felsorolom nagy tetteidet.
7Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra,
és örvendeznek igazságodnak.
8Kegyelmes és irgalmas az Úr,
türelme hosszú, szeretete nagy.
9Jó az Úr mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez.
10Magasztal, Uram, minden teremtményed,
és híveid áldanak téged.
11Elmondják, hogy országod
milyen dicsőséges,
és beszélnek hatalmadról,
12megismertetve az emberekkel
az Úr hatalmas tetteit,
országa ragyogó dicsőségét.
13Országod örökkévaló ország,
uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
14Támogat az Úr minden elesettet,
és fölegyenesít minden görnyedezőt.
15Mindenki várakozva néz rád,
és te idejében adsz nekik eledelt.
16Kinyitod kezedet, és kielégítesz
minden élőlényt kegyelmesen.
17Az Úrnak minden útja igaz,
és minden tette jóságos.
18Közel van az Úr
mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja.
19Teljesíti az istenfélők kívánságát,
meghallja kiáltásukat,
és megsegíti őket.
20Megtartja az Úr
mindazokat, akik őt szeretik,
de a bűnösöket mind elpusztítja.
21Az Úr dicséretét hirdeti ajkam,
áldja örökké minden ember az ő szent nevét!
Currently Selected:
Zsoltárok 145: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014