Máté 26
26
Utoljára jelenti Jézus szenvedéseit
1És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
(Vers 2–5: v. ö. Márk 14,1–2. Luk. 22,1–2.)
2Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak #Márk 14,1.2. Luk. 22,1–2. Ján. 11,55–57. ünnepe lészen, és az embernek Fia #rész20,18. elárultatik, hogy megfeszíttessék. 3Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak, 4És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
Jézus megkenetése Bethániában
(Vers 6–13: v. ö. Márk 14,3–9. Luk. 7,36–50. Ján. 12,1–8.)
6És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, 7Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. 8Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. 10Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. 11Mert a #5 Móz. 15,11. szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. 13Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
(Vers 14–16: v. ö. Márk 14,10–11. Luk. 22,3–6.)
14Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz #Márk 14,10. Luk. 22,4. menvén, 15Monda: #Ján. 11,57. Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? #Zak. 11,12. Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. 16És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy #1 Tim. 6,9.10. elárulja őt.
Páska és úrvacsorája
(Vers 17–19: v. ö. Márk 14,12–16. Luk. 22,7–13.)
17A kovásztalan #Márk 14,12–16. Luk. 22,7–13. kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a #2 Móz. 12,18–20. husvéti bárányt? 18Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. 19És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
(Vers 20–30: v. ö. Márk 14,17–26. Luk. 22,14–23. Ján. 13,21–26.)
20Mikor pedig beestveledék, letelepszik #Márk 14,17–26. Luk. 22,14–23. Ján. 13,21–26. vala a tizenkettővel, 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; #1 Kor. 11,23–25. ez az én testem. 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én #2 Móz. 24,8. Jer. 31,31. Zak. 9,11. vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. 30És #Zsolt. 113,1. Zsolt. 118,1. dícséretet énekelvén, #Luk. 22,39. Ján. 18,1. kimenének az olajfák hegyére.
(Vers 31–35: v. ö. Márk 14,27–31. Luk. 22,31–34.)
31Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem #Zak. 13,7. Ján. 16,32. a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. 32De föltámadásom után előttetek megyek #rész28,7. majd Galileába. 33Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. 34Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, #Márk 14,30. Luk. 22,34. Ján. 13,38. háromszor megtagadsz engem. 35Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a #vers 56. többi tanítványok is.
Gyötrődés a Gecsemáné kertjében
(Vers 36–46: v. ö. Márk 14,32–42. Luk. 22,40–46.)
36Akkor elméne Jézus velök egy helyre, #Márk 14,32–42. Luk. 22,39–46. Ján. 18,1.2. a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. 37És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, #Zsid. 5,7. kezde szomorkodni és gyötrődni. 38Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és #Ján. 12,27. vigyázzatok én velem. 39És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén #Zsid. 5,8. és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e #Ján. 18,11. pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. 40Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? 41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a #Zsid. 2,14. 4,15. test erőtelen. 42Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. 44És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, #2 Kor. 12,8. ugyanazon beszéddel szólván. 45Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 46Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
Júdás árulása
(Vers 47–56: v. ö. Márk 14,43–50. Luk. 22,47–53. Ján. 18,3–12.)
47És még mikor beszél vala, #Márk 14,43–50. Luk. 22,47–53. Ján. 18,3–12. ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. 48A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. 49És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. 50Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. 51És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. 52Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, #1 Móz. 9,6. fegyverrel kell veszniök. 53Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? 54De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? 55Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. 56Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. #vers 31. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
Jézus elfogatása. Kihallgatás a főpapnál
(Vers 57–75: v. ö. Márk 14,53–72. Luk. 22,54–71. Ján. 18,13–27.)
57Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a #Márk 14,53–72. Luk. 22,54–71. Ján. 18,13–27. hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. 58Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. 59A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; 60És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, 61Monda: Ez azt mondta: Leronthatom #Ján. 2,19–21. az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. 62És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? 63Jézus #rész27,12. pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? 64Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok #rész24,30. az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. 65Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: #Ján. 10,33. Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. 66Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó #Ján. 19,7. 3 Móz. 24,16. a halálra. 67Akkor #Ésa. 50,6. szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, 68Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
Péter megtagadja Jézust
69Péter pedig künn #Márk 14,66–72. Luk. 22,56–62. Ján. 18,17.25–27. ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. 70Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. 72És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. 73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. 74Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. 75És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt #vers 34. a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
Currently Selected:
Máté 26: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain