Jób 17
17
Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt
1Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. 2Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? 3Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. 4A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. 5Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. 6A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. 7Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. 8Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. 9Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. 10Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. 11Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. 12Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. 13A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. 14Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? 15Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Currently Selected:
Jób 17: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
