Lukács evangéliuma 23
23
Pilátus kihallgatja Jézust
(Mt 27:1–2, 11–14; Mk 15:1–5; Jn 18:28–38)
1Ezután az egész csoport elindult, és elvezették Jézust Pilátushoz. 2Ott így vádolták: „Megállapítottuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket. Ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja, hogy ő a Messiás-Király.”
3Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?”
Jézus pedig így válaszolt: „Igen, ahogy mondod.”
4Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Semmit nem találok ebben az emberben, amivel vádolni lehetne.”
5De azok annál inkább bizonygatták: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népet fellázítja! Galileában kezdte, és most már itt is!”
Jézus Heródes előtt
6Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy Jézus Galileából való-e. 7Amikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte hozzá Jézust. Heródes azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott, 8és nagyon megörült, mikor meglátta Jézust. Sokat hallott már róla, és remélte, hogy majd a szeme láttára tesz valamilyen csodát. 9Sokáig faggatta, de Jézus egy szót sem válaszolt neki. 10A főpapok és törvénytanítók Heródes előtt is hevesen vádolták Jézust. 11Heródes és a katonái is megvetően bántak vele: kigúnyolták, és csúfot űzve belőle előkelő ruhát adtak rá, majd visszaküldték Pilátushoz. 12Heródes és Pilátus ezen a napon kötöttek barátságot. Előzőleg ugyanis haragban voltak.
Pilátus halálra ítéli Jézust
(Mt 27:15–26; Mk 15:6–15; Jn 18:39–19:16)
13Ekkor Pilátus maga elé hívatta a főpapokat, a zsidók vezetőit és az összegyűlt sokaságot. 14Ezt mondta nekik: „Elém hoztátok ezt az embert, és azzal vádoljátok, hogy tanításaival félrevezeti a népet. Előttetek hallgattam ki, és úgy találtam, hogy amivel vádoljátok, abban ártatlan. 15Elküldtem őt Heródeshez, de ő is úgy találta, hogy ez az ember nem követett el semmit, amiért büntetést érdemelne, ezért visszaküldte hozzánk. Látjátok hát, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16Megkorbácsoltatom hát, azután pedig szabadon fogom bocsátani.” 17#23:17 Néhány kéziratban megtalálható a 17. vers is: „A páska ünnepen ugyanis Pilátus minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kérése szerint.”
18Ekkor mindazok, akik Pilátus előtt összegyűltek, kiabálni kezdtek: „Őt végeztesd ki! Barabbást engedd szabadon!” 19(Ez a Barabbás nevű fogoly részt vett a városban korábban kitört lázadásban, és gyilkosságot is elkövetett.)
20Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, ezért újra kihirdette, hogy elengedi. 21De a tömeg még jobban kiabált: „Keresztre vele! Feszítsd keresztre!”
22Pilátus harmadszor is megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett? Ez az ember nem bűnös! Semmit sem találtam benne, amiért halált érdemelne. Megkorbácsoltatom, és utána szabadon engedem.”
23De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust feszítsék keresztre, s így végezzék ki. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek, 24és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle. 25Kívánságuk szerint szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust — akaratuknak megfelelően — végezzék ki.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés
(Mt 27:32–44; Mk 15:21–32; Jn 19:17–27)
26Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.
27Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt. 28Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok! 29Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!« 30A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«#23:30 Idézet: Hós 10:8. 31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”#23:31 Lásd Ez 20:47.
32A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. 33Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.
34Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”#23:34 Lukács evangéliumának néhány kéziratából ez a vers hiányzik.
A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit. 35Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”
36A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki, 37és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ez a zsidók királya.”
39Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”
40De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő. 41Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!” 42Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”
43Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”
Jézus halála
(Mt 27:45–56; Mk 15:33–41; Jn 19:28–30)
44Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, 45mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. 46Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.”#23:46 Idézet: Zsolt 31:6. Amikor ezt kimondta, meghalt.
47Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”
48Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve#23:48 mellüket verve A bűnbánat és a szomorúság kifejezése. hazamentek.
49Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.
Jézus temetése
(Mt 27:57–61; Mk 15:42–47; Jn 19:38–42)
50-51Volt egy József nevű férfi, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és nem értett egyet a többiekkel, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust. 52József — Jézus halála után — Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse. 53Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. 54Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.
55Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét. 56Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni.
A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.
Currently Selected:
Lukács evangéliuma 23: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International