Jónás próféta könyve 2
2
Jónás imádsága
1Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:
2„Az Örökkévalóhoz kiáltottam
szorult helyzetemben,
és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
mégis meghallottad hangomat!
3Mert a mélységbe hajítottál,
a tenger közepébe dobtál,
körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
s örvényeid elborítottak.
4Már azt gondoltam:
bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
szent Templomodat?
5Bezárult fölöttem a mély víz,
elborít az ár, a torkomig#2:5 torkomig Ez a szó a héberben többjelentésű: „lélek”, „élet”, „torok”. De fordítható így is: „elborított engem a víz”. ér,
hínár szövődött fejemre,
6a hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak
a föld reteszei mögöttem!
Örökkévaló Isten,
te mégis kiemelted
lelkem a pusztulásból!
7Mikor elcsüggedtem,
rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
szent Templomodba.
8Akik hitvány bálványokhoz
ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
aki könyörülhet rajtuk!
9De én hálával áldozom neked, Istenem,
és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
jön a szabadulás!”
10Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.
Currently Selected:
Jónás próféta könyve 2: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International