Jeremiás próféta könyve 2
2
Júda népének hűtlensége
1Az Örökkévaló így szólt hozzám: 2„Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg:
Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
amelybe soha nem vetett magvető!
3Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
és bajt hozott magára”
— ezt mondja az Örökkévaló.
4Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! 5Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
hogy oly messze távolodtak tőlem,
és hitvány bálványokat követtek?
Miért lettek ők maguk is hitványak?
6Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
száraz vidéken, a halál árnyékában,
lakatlan és járatlan tájakon?«
7Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
a próféták pedig Baál által prófétáltak,
és tehetetlen bálványokat imádtak.
9Ezért még perelni fogok veletek,
sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10„Menjetek csak nyugatra,
át a tengeren, Ciprus szigetére,
vagy kelet felé Kédárba,#2:10 Menjetek… Kédárba Ciprus nyugatra fekszik Izráeltől, Kédár keletre. Az előbbi tengeri sziget, az utóbbi az arábiai sivatag része. Valójában azt jelenti: „bárhová is mentek, ilyen még soha sehol nem történt”.
és jól nézzétek meg,
történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
— dicsőségét —
tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12Ó egek, ámuljatok ezen!
Rémüljetek meg, és borzadjatok el
— mondja az Örökkévaló —,
13hiszen népem kétszeresen vétkezett:
elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat#2:13 repedezett ciszternákat Hasonlat, amelynek jelentése: „hamis isteneket készítettek maguknak, és azokat imádták”. ástak maguknak,
amelyek nem tartják meg a vizet!”
14„Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16Végül még Egyiptom#2:16 Egyiptom Szó szerint: „Nóf és Taphanhész” — két ókori egyiptomi város. fiai
is betörték fejedet!
17De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged!#2:17 pedig… téged Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) hiányzik.
18Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20„Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál#2:20 megcsaltál A bálványimádás valójában más istenek imádata, s ezért Isten gyakran a házasságtöréshez hasonlítja. az idegen istenekkel!
21Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23„Hogy tagadhatod le, Izráel,
hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
tudom, mit tettél,
én láttalak!
Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24Vagy, mint párzás idején
a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
mert a kanca maga fut utána.
Ki tudná visszatartani?
25Ne fuss a bálványok után,
míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
mert más isteneket szeretek,
s utánuk futok!«”
26„Bizony, megszégyenül a tolvaj,
ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
királyaikkal, vezetőikkel,
papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
»Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
»Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
mégis hozzám kiáltanak,
hogy szabadítsam meg őket!
28Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
akiket készítettél magadnak?
Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
ahány városod!”
29„Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el engem!
— mondja az Örökkévaló. —
30Hiába fenyítettem fiaitokat,
nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
mint éhes oroszlán a prédáját.”
31Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
akik ma éltek!
„Olyan voltam én hozzátok,
mint a kietlen pusztaság,
vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
»A magunk útján járunk,
szabadok vagyunk,
s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32„Elfelejti-e felvenni ékszereit,
vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33„Izráel, de nagyon érted a módját,
hogy szeretőt keress magadnak!
Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34Kezeidhez vér tapad,
ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
mégis megölted őket!
35Mindezek ellenére, azt mondod:
»Ártatlan vagyok!
Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
hiába tartod ártatlannak magad!”
36„Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
akiktől te segítséget remélsz!
Nem segít rajtad egyikük sem.”
Currently Selected:
Jeremiás próféta könyve 2: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International