ข้อพระคัมภีร์ยอดนิยมจาก Mózes második könyve 7

แบ่งปัน

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Olyanná teszlek téged a fáraó számára, mintha isten lennél. Áront, a bátyádat pedig olyanná teszem számodra, mintha prófétád lenne.

Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, s ő ellenkezni fog. Bár sok jelet mutatok, és sok csodát viszek véghez Egyiptom földjén, ő mégsem hallgat rátok. Ezért kezem ránehezedik majd Egyiptomra, s azután kihozom onnan seregemet — népemet — súlyos, büntető ítéletek által.

Amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és Izráel népét kihozom onnan, akkor majd az egyiptomiak is megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

A fáraó ekkor hívatta az udvari bölcseket és varázslókat, akik varázstudományukkal képesek voltak ugyanezt megtenni. Ők is a földre dobták botjaikat, amelyek szintén kígyókká változtak. De az a kígyó, amely Áron botjából lett, elnyelte a többi kígyót.

Ezért az Örökkévaló most azt üzeni: Nézd, jelt adok neked, amelyből megértheted, hogy én vagyok az Örökkévaló!« Továbbá ezt mondd a fáraónak: »Nézd, a kezemben lévő bottal ráütök a folyó vizére — és az vérré változik.

„A fáraó azt kívánja majd tőletek, hogy tegyetek valami csodát. Akkor te, Mózes, szólj Áronnak, hogy dobja botját a fáraó lába elé — és a bot kígyóvá változik.” Ezután Mózes és Áron a fáraó és főemberei elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta: Áron odadobta a botját a fáraó és a vezetők elé, és az kígyóvá változott.