ข้อพระคัมภีร์ยอดนิยมจาก Mózes második könyve 2

แบ่งปัน

aki meghallotta jajgatásukat, és visszaemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Látta Izráel fiait, és jól ismerte minden szenvedésüket.

Sok idő telt el, és Egyiptom királya meghalt. Izráel népe pedig egyre csak sóhajtozott és nyögött a rabszolgaság terhe alatt. Segítségért kiáltottak, és szavuk feljutott Istenhez

Később, amikor a gyermek már annyira megnőtt, hogy nem kellett szoptatnia, visszavitte a fáraó leányához, aki fiává fogadta a fiúcskát, és Mózesnek nevezte, mivel a vízből húzta ki.

„Vidd ezt a gyermeket, szoptasd helyettem, és megadom a béred” — mondta neki a fáraó leánya. Az asszony tehát elvitte a csecsemőt, szoptatta és gondját viselte.

A fáraó leánya lejött a folyóhoz fürödni, miközben szolgálóleányai a folyó mentén járkáltak fel- s alá. Mikor meglátta a sás között a kosarat, odaküldte érte az egyik szolgálóját.

Egyszer, amikor Mózes már felnőtt férfi volt, kiment a palotából a héberek — vagyis a saját népe — közé, és látta, milyen súlyos terhek alatt sínylődnek. Történetesen éppen szemtanúja volt annak, hogy az egyik egyiptomi férfi egy héber munkást ütlegelt. Körülnézett, és mivel úgy látta, hogy senki sem figyel oda, agyonütötte az egyiptomit, majd elrejtette a homokban.