Kezdetben - 1 Mózes 1-11.மாதிரி

Olvasd el: 1 Mózes 2:1–3; 2 Mózes 20:8–11; Márk 2:27

IMÁK: 2 Mózes 20:11

„Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára.”

Istennek nem volt szüksége pihenésre a hetedik napon. Nem azért pihent meg, mert elfáradt. Azért tette, hogy példát mutasson a teremtett világnak. Hat nap hosszúra is alkothatta volna a hetet, ehelyett azonban adott még egy napot: a pihenés napját. Isten beépítette a pihenést az idő mintázatába.

Évekkel később Isten Izrael népét választotta ki sajátjának, és miután kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, miután gondoskodott róluk a pusztai vándorlásuk során, megajándékozta őket a Tízparancsolattal. Ezek a törvények arra szolgáltak, hogy elkülönítsék Isten népét más nemzetektől. Míg a tíz parancsból kilenc általánosan minden emberre vonatkozik, egy új is volt közöttük, egy parancs külön Izrael népének. 

Isten megparancsolta a zsidóknak, hogy szenteljék meg a hét hetedik napját. A szombat annak a szövetségnek a szimbóluma volt, amelyet Isten a néppel kötött. Míg körülöttük más nemzetek folytatták munkájukat, Isten népe megállt, és megszentelte a szombat napját. 

Ma már nem állunk az ószövetségi törvények alatt, így a szombat megtartásának parancsa nem vonatkozik ránk, keresztényekre, mégis abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy gyakorolhatjuk. Megpihenhetünk Isten befejezett munkájában: nem csupán a teremtésben, hanem a megváltásban is. Jézus elvégezte szabadításunk feladatát, mi pedig megpihenhetünk a befejezett munkájában.

A szombat gyakorlása emlékeztet minket arra, hogy Isten úgy teremtett minket, hogy szükségünk van a pihenésre. A szombat olyan minta, melynek gyakorlásával megtisztelhetjük Istent és azt, ahogy Ő megalkotta a Földet, valamint ezáltal gondoskodhatunk a testünkről, a családunkról és a közösségünkről. Lehetőségünk van részt venni az Isten által alkotott mintában és megpihenni, ha egy napunkat nem a munkánknak és a küzdelmeinknek, hanem Isten imádásának és ünneplésének szenteljük.

Uram, Te jó vagy. Az én javamra teremtetted a nyugalom napját. Segíts, hogy gyakorolni tudjam a szombatot, nem azért, mert megparancsoltad, hanem mert örömömet lelem benne. Te befejezted a munkát, aminek el kellett készülnie. Segíts, hogy megpihenhessek, és biztos lehessek abban, hogy a teremtés és a megváltás munkája elkészült. Ámen.