Identitás

Kiskorunkban mindannyiunknak vannak elképzelései arról, hogy kivé fogunk válni, milyen lesz majd az életünk és mennyi időbe fog telni oda eljutni. Fiatal felnőttekként sokszor hallottuk már, hogy „találjuk meg önmagunkat, mielőtt belevágunk a nagybetűs életbe”, vagy hogy „rendben van, ha nem megy minden egyről a kettőre.” Minden olyan gyorsan halad, hogy úgy tűnhet, mintha kifutnánk az időből. Az évek haladtával egyre inkább tabutémává válik a szingliség, és azt éreztetik velünk, hogy kevesebbek vagyunk, és kevesebbnek érezzük magunkat a párkapcsolati státuszunk miatt.

A húszas éveim elején csak arra vágytam, hogy a kapcsolati státuszomban változás történjen, és az évtized végére a szingliség időszakát felváltsa a házasság. Valahogy úgy éreztem, hogy kevésbé lennék nő, szakember a munkámban, felnőtt, s még kevésbé keresztény, ha a harmincas éveimbe egyedülállóként lépnék be. Teljesen túlgyötörtem magamat azon erőlködve, hogy az életem megfeleljen a világ folyamatosan változó elvárásainak.

Amit akkor még nem vettem észre, hogy hagytam, hogy a kultúra határozzon meg engem. Ha a társadalom azt mondta, hogy férfi nélkül kevésbe vagyok nő, elhittem. Amikor a társadalom azt mondta, hogy az az igazán érett ember, akinek van párja és gyerekei, meg sem kérdőjeleztem. Amikor az életemben nem valósult meg a dolgok világ szerinti tökéletes időzítése, üresnek, értéktelennek, reménytelennek éreztem magam, tele szégyennel. Úgy éreztem, hogy azért, mert pártában állok, semmit sem tudok adni másoknak.

Ezután felismertem mindazt, amit az Atya mond rólam az Igében, és úgy döntöttem, hiszek Neki. Ő értékesnek, kiválasztottnak, szeretettnek és a gyermekének mond engem. Azt felfogni, aminek Isten szólít engem, mindent megváltoztatott. Az életem többé nem arról szólt, hogy felérjek a mások által felállított elvárásokhoz. Az életem innentől arról szólt, hogy az legyek, akinek Isten mond, és azon az úton járjak, amit Isten mutat nekem. Ma az identitásom az Atyába van vetve, aki megalkotott engem, és nem pedig a kapcsolati státuszomba. Harmincas éveiben járó nőként tudom, hogy van értékem, mert Isten azt mondja – és ez több, mint elég. 

A szingliség egy világ által használt címke, de nem mutatója annak, hogy ki vagy és mennyi érték van benned. Isten Igéje kimondja, hogy te egy, az Ő hasonlatosságára alkotott mestermű vagy. Céllal teremtett Téged. Nem vagy hiányos társ nélkül, és képes vagy maradandó hatással lenni Isten országára a kapcsolati állapotodtól függetlenül is. Kiválasztott vagy. Értékes vagy. Becses vagy Istennek.