Cél

A társadalom azt mondja, hogy rendelkeznünk kell saját házzal, a megfelelő autót kell vezetnünk, karriert kell építenünk, megházasodnunk és családot alapítanunk. Olyan gyakran halljuk ezt, hogy azt gondolhatjuk, hogy amikor majd végre elérjük, elégedettség fog eltölteni minket. De Isten nem azért alkotott minket, hogy a világ definíciója szerinti tökéletes életet hajszoljuk. Nagyobb céllal lettünk teremtve.

Túl sok időt töltöttem férj után sóvárogva, tétlenül várva az idő múlását. Magányos és szánalmas életforma volt. Amikor úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy új perspektívából nézni a helyzetem, és elkezdtem szolgálni a gyülekezetben, megtaláltam azt, amit szenvedéllyel szeretek csinálni: kapcsolatot teremteni az emberekkel, és buzdítani a nőket, hogy identitásukat Krisztusban építsék ki. A szolgálat alatt új értelmet nyert az életem. Váratlanul olyan lázban égtem Istenért, ahogy addig elképzelni sem tudtam. Valódi örömre leltem benne. Még mindig vágyom arra, hogy egyszer a felesége legyek valakinek, de mindez már nem nehezedik többé teherként a szívemre. A legnagyobb vágyam többé nem az, hogy meghalljam a boldogító „Igen”-t, hanem hallani, hogy „Szép volt, jó és hűséges szolgám.”

Isten mindannyiunkat arra teremtett, hogy különleges szerepet töltsünk be az Ő Királyságában, és ebben csak akkor teljesedhetünk ki igazán, ha megéljük az elhívásunkat. Mindannyian egyedi tehetségekkel, egyéni tapasztalatokkal és készségekkel rendelkezünk, amelyek az Istentől kapott célunkra mutatnak rá. Vannak, akiket teljes idejű szolgálatra hív el. Másokat arra szólít, hogy világító lámpások legyenek a vállalati világban. Bár a módszer személyenként eltérő lehet, Krisztus követőiként mindannyian arra hívattattunk, hogy Jézushoz vezessük az embereket. Családi állapotunk nem változtat ezen a küldetésen. 

Máté könyvében Jézus azt mondja a követőinek, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet és tanítsák őket, hogy megtartsák az Úr parancsolatait. Nem mondja, hogy várj, amíg meg nem házasodsz, és majd ha férjhez mentél, akkor elkezdheted a szolgálatot. Csak annyit mond: „Menjetek”. 

Ha nem vagy biztos abban, hogy Isten pontosan milyen szolgálatra hív el, nyugodtan kérd Tőle, hogy mutassa meg neked. Addig is bátran kezdd el a szolgálatot valahol. Ne higgy a hazugságoknak, amik azt mondják, hogy nem vagy értékes tagja a gyülekezetnek, és nem tudsz változást hozni, amíg nem vagy házas. Isten kiválasztottnak, felkentnek és minden eszközzel felszereltnek lát téged – nem valamikor majd a jövőben, hanem most és mindig. A szellemi érettség nem a kapcsolati állapotban való „szintlépésnek” az eredménye. A szellemi érettség a Jézussal való kapcsolat ápolásának folyománya.

Talán egy nap Isten házasságba fog elhívni. Ha erre vágysz, imádkozz érte. Nem bűn imádkozni egy társért, de ne hagyd, hogy ez a vágy visszatartson abban, hogy most növekedj hitben, és másokat is ugyanerre vezess. Ahogy a Példabeszédek 16:9 mondja, az ember értelme terveli ki a maga útját, de az Úr igazgatja a járását. Szolgáld Őt mindeneddel, amid most van, és bízz benne, hogy a megfelelő időben a megfelelő útra vezet. 

Függetlenül attól, hogy már elhívtak-e bennünket a házasságra, vagy sem, Isten arra kér bennünket, hogy lépjünk be az elhívásunkba. Rövid időnk van ezen a földön ahhoz, hogy kapcsolati állapotunk megakadályozzon bennünket Isten életünkre eltervezett céljának teljesítésében. Úgyhogy vágjunk bele!