János 2:13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25

Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.

A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.

Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította

a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!

Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”

A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?

Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.

Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?

Ő azonban testének templomáról beszélt.

Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.

Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat

és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.