János 10:1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21

Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló

de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.

Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.

A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem

ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.

Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.

Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.

Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá?

Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?