YouVersion Logo
Search Icon

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 1

1
1 A Krisztus Jézus örömhírének kezdete,
2 ahogy az Ézsaiás prófétánál írva található: „Íme, elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat,
3 kiáltó szó hangzik a pusztában: Készítsetek utat az Úrnak, ösvényeit egyenesekké tegyétek.”
4 Úgy lett Bemerítő János a pusztában a bemerítkezésnek hirdetőjévé, mely a vétkek megbocsáttatását, az új felismerésre térést jelenti.
5 Ehhez a Jánoshoz kiment az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is valamennyien, s bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba, azzal együtt vétkeiket is megvallották.
6 János teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt csípeje körül, sáskákat és vadmézet evett.
7 Ezt hirdette: „Jön utánam valaki, aki nálam erősebb! Én még arra sem vagyok elegendő, hogy lehajoljak és sarujának szíját megoldjam.
8 Én vízbe merítettelek titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!”
9 Azokban a napokban történt, hogy Jézus a galileai Názáretből odament és Jánossal bemeríttette magát a Jordánba.
10 Tüstént feljött a vízből és látta, hogy az egek meghasadnak, s a Szellem galambként rája száll.
11 Aztán szózat támadt az egekből: „Te vagy az én szeretett fiam, benned van gyönyörűségem.”
12 Ezután a Szellem azonnal kiűzte őt a pusztába.
13 A pusztában negyven napon át időzött, közben a sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal és az angyalok szolgálták ki.
14 Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment s közben az Isten örömhírét így hirdette:
15 „Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre és higgyetek az örömhírnek!”
16 Mikor a galileai-tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak.
17 Jézus megszólította őket: „Jertek utánam és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!”
18 Tüstént otthagyták hálóikat és követték őt.
19 Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe.
20 Azonnal hívta őket, s ők atyjukat Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták és elmentek utána.
21 Aztán bementek Kapernaumba. Mindjárt szombaton Jézus bement a zsinagógába és tanításhoz fogott.
22 Tanítása megdöbbentette a zsinagógában lévőket, mert úgy tanította őket, mint aki Istentől fennhatóságot kapott s nem úgy, mint az írástudók.
23 Zsinagógájukban erre azonnal tisztátalan szellem hatásába került egy ember s felkiáltott:
24 „Hah! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!”
25 Jézus keményen rászólt: „Némulj el és menj ki belőle!”
26 A tisztátalan szellem erre összerángatta az embert és hangos kiáltással kiment belőle.
27 Mindannyian megdöbbentek, úgyhogy egymással vitatkoztak, és azt kérdezték: „Mi ez? Valami Istentől fennhatóságot nyert új tanítás? Csak úgy rendelkezik a tisztátalan szellemekkel, s azok engedelmeskednek neki.”
28 Azonnal szét is ment a híre mindenhova, Galilea egész környékére.
29 Tüstént azután, hogy a zsinagógából kijöttek, Jakabbal és Jánossal együtt bementek Simon és András házába.
30 Simon napa lázasan ágyban feküdt. Azonnal szóltak neki felőle.
31 Ő hozzálépett, a kezén megragadta és felkeltette. Az asszonyt azonnal elhagyta a láz s azután felszolgált nekik.
32 Mikor lenyugodott a nap és este lett, odahozták hozzá az összes gonoszul gyötrötteket s az ördöngősöket,
33 úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
34 Sokakat gyógyított, kik sok mindenféle betegségtől gonoszul szenvedtek, sok ördögi szellemet űzött ki s nem hagyta szólni az ördögi szellemeket, mert azok felismerték őt.
35 Azután igen korán, még sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre és ott imádkozott.
36 Nyomon követték Simon és a vele lévők.
37 Midőn rátaláltak, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres!”
38 De ő ezt felelte nekik: „Menjünk máshová, a szomszédos kisebb városokba, hogy ott is hirdethessem a királyságot! Hiszen evégre jöttem.”
39 El is ment egész Galileába a zsinagógáikba s hirdette az igét és ördögöket űzött ki.
40 Hozzáment egy bőrpoklos is és térdreborulva esengett hozzá.” Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!” – mondta.
41 Mire ő szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette őt és így szólt hozzá: „Akarom. Tisztulj meg!”
42 Nyomban eltávozott tőle a poklossága és megtisztult.
43 Jézus pedig felindult hangon szólva azonnal elűzte őt
44 s azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak! Tisztulásod fejében pedig vidd fel, amit Mózes elrendelt, bizonyságtételül nekik.”
45 Az elment, a dolgot sokfelé elhíresztelte s annyira ismertté tette, hogy azontúl az Úr mások láttára nem mehetett városba be, hanem kinn puszta helyeken tartózkodott. Mindamellett mindenünnen mentek hozzá.

Highlight

Share

Copy

None

Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in

YouVersion uses cookies to personalize your experience. By using our website, you accept our use of cookies as described in our Privacy Policy