Máté evangéliuma 22
22
Példázat a királyi lakodalomról
(Lk 14:15–24)
1Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: 2„Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. 3Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.
4Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«
5A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. 6A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. 7A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.
8Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« 10A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12»Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”
Ravasz kérdés az adóról
(Mk 12:13–17; Lk 20:20–26)
15Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene. 16El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. 17Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! 19Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt. 20„Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.
21„A császáré” — felelték azok.
„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
A szadduceusok alattomos kérdése
(Mk 12:18–27; Lk 20:27–40)
23Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle: 24„Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.#22:24 Lásd 5Móz 25:5–6. 25Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét. 26Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27Végül meghalt az asszony is. 28A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”
29Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 30Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben. 31Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott: 32»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«#22:32 Idézet: 2Móz 3:6. Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”
33Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?
(Mk 12:28–34; Lk 10:25–28)
34Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. 35Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: 36„Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«#22:37 Idézet: 5Móz 6:5. 38Ez az első és legfontosabb parancs. 39A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,#22:39 embertársadat Jézus tanítása szerint (Lk 10:25–37) ez mindenkire vonatkozik, akinek éppen a mi segítségünkre van szüksége. mint saját magadat!«#22:39 Idézet: 3Móz 19:18. 40Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura
(Mk 12:35–37; Lk 20:41–44)
41Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: 42„Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”
„Dávid fia” — felelték.
43Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad alá#22:44 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”. kényszerítem!«#22:44 Idézet: Zsolt 110:1.
45Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” 46Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.
Currently Selected:
Máté evangéliuma 22: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International