János evangéliuma 13
13
Jézus megmossa a tanítványai lábát
1Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.
2Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. 3Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. 4Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. 5Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.#13:5 Abban az időben az emberek nyitott saruban jártak, és az utak porosak voltak. A vendég lábának megmosása hozzá tartozott a vendéglátáshoz, és a szolgák feladata volt.
6Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”
7Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
8Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.
9Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”
10Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” 11Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.
12Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? 13Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. 14Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. 16Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. 17Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.
18Nem mindnyájatokról beszélek. Ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«#13:18 Idézet: Zsolt 41:10. 19Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.#13:19 ÉN VAGYOK Ez olyan, mint Isten neve, amit ő maga mondott Mózesnek a 2Móz 3:14-ben. Lásd még a 28. és 58. versekben. Lehetséges, hogy Jézus ezzel azt is értésére adta hallgatóinak: „Én vagyok a Messiás”. 20Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
Egyikőtök elárul engem!
(Mt 26:20–25; Mk 14:17–21; Lk 22:21–23)
21Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan#13:21 nyugtalan Szó szerint: „szelleme nagyon nyugtalan lett”. lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”
22A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél. 23Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet. 24Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.
25Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”
26Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. 27Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” 28De senki sem értette, hogy ez mit jelent. 29Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.
30Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.
Új parancsot adok: szeressétek egymást!
31Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült. 32Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.
33Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.
34Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! 35Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”
Péter fogadkozása
(Mt 26:31–35; Mk 14:27–31; Lk 22:31–34)
36Ekkor Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mész?”
Jézus így válaszolt: „Most még nem jöhetsz velem oda, ahová megyek, de később majd követsz engem.”
37Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet is odaadnám érted!”
38Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”
Currently Selected:
János evangéliuma 13: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International