Félelem elleni vakcina - 3. rész

Áhítat

RAGADJ FEGYVERT!


Hol vannak a mi fegyvereink? Pál apostol azt írja: „Gerjeszd fel az Isten ajándékát, amely benned van.” (2Timóteus 1:6) A „felgerjeszteni” szó a tűzgyújtáshoz kapcsolódik – felgerjeszteni a tábortüzet, hogy a parázs lángra lobbanjon. Úgy is fordíthatnánk, hogy „fellobbantani” vagy „teljes lángra gyújtani”. Ne oltsd el, hanem gerjeszd fel a tüzet! Egy fújtatóval fel tudod gerjeszteni a pislákoló parazsakat. Isten Igéje és a Szent Szellem ajándékai a mi fegyvereink az ellenség támadásaival szemben.


Ezeket az ajándékokat az első korinthusi levél tizenkettedik fejezetében találjuk felsorolva. „A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Korinthus 12:1-11)


A Szent Szellem ezen ajándékai a mi fegyvereink, az ördög pedig minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy visszatartsa a keresztényeket ezek használatától. Bármilyen értékesek is természetes képességeink, soha nem foglalhatják el a Szent Szellemtől kapott ajándékok helyét, és ami még ennél is fontosabb, ne keverjük össze a kettőt. Például, sok egyházi szolgáló és orvos tagadja az isteni gyógyítást. Felnagyítják azok történeteit, akik „csalódtak” vagy nem éltek át azonnali gyógyulást, arról pedig nagylelkűen elfeledkeznek, hogy orvosok naponta okoznak csalódást millióknak. Szinte minden ember, aki valamely betegség következtében húnyt el, először egy orvost keresett fel, s mi lett a vége. Mégis, esztelenség lenne követelni, hogy zárják be az összes kórházat. Mások egyszerűen azért utasítják el az isteni gyógyítást, mert egyesek nem gyógyulnak meg, ezért inkább egyáltalán nem imádkoznak a betegekért. Ez viszont mindenkit cserbenhagy betegségében! Hol marad az együttérzés, és a Szentírásnak való engedelmesség? Vannak olyan keresztények, akik íjukat és nyílvesszőiket (ajándékaikat, szellemi fegyvereiket) a sarokban hagyják porosodni, mert félnek a kritikától. Leeresztik az Istentől kapott fegyvereiket, és elfogadják a vereséget az emberektől való félelem miatt. Mások az őket ért sérelmek, talán éppen szolgatársak vagy testvérek részéről érkező bántó szavak vagy tettek miatt hagytak fel ajándékaik használatával. Isten ajándékaitól „megfosztott” gyermekek – csakhogy Isten soha nem vette vissza ajándékait tőlük, hiszen „az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlan” (Róma 11:29).


Az Úr soha nem küldi egyetlen szentjét sem fegyver nélkül a csatába. Pontosan ezért mondta mennybemenetele előtt Jézus az apostoloknak, hogy fel kell ruháztatniuk a Szent Szellem erejével és ajándékaival. Ezeknek mindenképpen helyre kell állniuk minden egyes hívő életében! Talán hozzád is szól ma az Úr a következő üzeneten keresztül: „Menj vissza ahhoz a naphoz és arra a helyre, ahol letetted vagy feladtad szellemi ajándékaidat, és kérd az Urat, hogy bocsásson meg neked! Ne félj! Ne rettegj! Az ajándékok még ott vannak, bár nyugvó állapotban. Szárítsd fel a kétségbeesés és szomorkodás könnyeit, és ragadd meg újra a fegyvereidet!”