A Kegyelem HimnuszaMinta

„Hogyan szerethetne engem bárki is?”

Gondoltál már ilyesmire? Én igen.

Fiatalként távol álltam a tökéletességtől. Még mindig távol állok tőle. De tinédzserként sok bűntudatot és szégyent éreztem. Az emberek ilyeneket mondtak nekem, hogy „Isten szeret téged” vagy, hogy „Jó tervei vannak veled.” De nehéz elhinni az ilyesmit, amikor annyira értéktelennek... annyira szerethetetlennek érzed magad.

Éppen ezért szeretem az „Amazing Grace” című dal történetét.

Csodálatos kegyelem! Mily édes a hang,

amely megmentett egy elesettet, mint én!

Egykor elveszett voltam, de most megtaláltak;

vak voltam, de most látok.

Ha jártál templomban, ha nem, valószínűleg ismered ezt a dalt. A történelem egyik legtöbbször felvett dalaként az „Amazing Grace”-t feldolgozta Elvis, Aretha Franklin és Bono is. Akkor is elénekelték, amikor Nelson Mandela vezetővé vált és még a Simpson családban is benne volt!

De azt talán nem tudtad, hogy az „Amazing Grace”-t a XVIII. század egy rabszolgahajó kapitánya, John Newton írta.

Newtonnak olyan hírneve volt, amely hozzá képest sokunkat jó színben tűntetne fel. Úgy gondolod, követtél el hibákat? Tisztátalannak gondolod magad? Newton emberi életekkel kereskedett haszonszerzés céljából.

Hogyan írhatott egy ilyen férfi dalt arról, hogy Isten mennyire szereti őt?

A válasz: a kegyelem.

Jézus Krisztus jó híre nem az, hogy te és én eléggé megtisztulhatunk ahhoz, hogy Isten szeressen minket. Hanem az, hogy bár ismervén a legrosszabbat rólunk, Isten még mindig szeretettel fordul hozzánk, hogy megmentsen minket bűneinktől.

Rómaiakhoz írott levél 5:8 így fogalmazza meg: „Isten pedig az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” (EIV)

John Newton éveken át gúnyolta Isten kegyelmét. Ugyanazokat a dolgokat hallotta Isten szeretetéről, amiket én is. Talán olyanokat, amelyeket te is hallottál. De nem tudta elhinni... nem akarta elhinni.

Azon az éjszakán, amikor rabszolgahajóját heves viharban vezette, kegyelemért könyörgött Istenhez. Amikor hajója biztonságosan átjutott, végre Jézusba vetette hitét és elfogadta azt a kegyelmet, amelyet már olyan régóta elutasított.

Később Newtonnak szerepe volt a rabszolgakereskedelem megszüntetésében Nagy-Britanniában. Lelkipásztor lett, gondoskodott a szegényekről, és most úgy emlékeznek meg róla, mint az a személy, aki különböző élethelyzetű embereket hozott össze.

Isten kegyelme nemcsak Newtont mentette meg, hanem meg is változtatta őt.

De bármennyit is fejlődött Newton kapcsolata Istennel, sosem feledte, hogy mindez az irgalomnak köszönhető. Bűne megérdemelte az ítéletet. A miénk is. De Isten szeretete arra vezette, hogy ezt az ítéletet Jézusra öntse ki, aki szívesen elfoglalta helyünket a kereszten. Ez az elképesztő kegyelem.

Newton később azt mondta...

„Két dologra emlékszem: hogy bűnös vagyok - és hogy Krisztus a nagy Megváltó!”

Tehát mi a helyzet azzal a sok bűntudattal és szégyennel? Mi van a hibáiddal? Mi van azokkal a dolgokkal, amiket tettél vagy mondtál, és amiket szeretnél visszavonni? Szerethetetlen vagy? Túl sok a bűnöd ahhoz, hogy elnyerd Isten kegyelmét?

Vegyünk leckét Newton-tól, és nyugodjunk meg abban az lenyűgöző igazságban, hogy Isten szeretete nem az értékünktől függ és, hogy az Ő kegyelme több, mint elég ahhoz, hogy megmentsenegy ilyen elesettet, mint én.

Áldás Békesség,

--Nick Hall