Isten Fegyverzete - Isten Védelmében és Erejében Járni

Szilárd alap

„Bizony hamar eljövök!”

Jézusban maradni – A gyümölcsöző élet kulcsa

Himnusz:Kegyelem az életedben

A hűségesen kereső Isten – Aki visszavezet minket magához

A MAG

Mi életem célja? Szeretni Istent és embertársaimat

A NÉGY: Az Evangélium üzenete négy egyszerű igazságon keresztül

Az „Imádkozom Érte”

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non -Drama - OT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch19" data-usfm="GEN.19">
 <div class="label">19</div><div class="s">A romlott Sodoma</div><div class="m"> 1A k&#233;t angyal est&#233;re Sodom&#225;ba &#233;rkezett, L&#243;t pedig &#233;ppen Sodoma kapuj&#225;ban &#252;lt. Amint megl&#225;tta &#337;ket L&#243;t, f&#246;lkelt, el&#233;j&#252;k ment, &#233;s arccal a f&#246;ldre borult. 2Ezt mondta: T&#233;rjetek be, Uraim, szolg&#225;tok h&#225;z&#225;ba, t&#246;lts&#233;tek itt az &#233;jszak&#225;t, moss&#225;tok meg a l&#225;batokat! Reggel majd f&#246;lkelhettek, &#233;s utatokra indulhattok. De &#337;k azt felelt&#233;k: Nem, hanem itt a szabadban t&#246;ltj&#252;k az &#233;jszak&#225;t. 3Mivel azonban nagyon unszolta &#337;ket, bet&#233;rtek hozz&#225;, bementek a h&#225;zba. &#336; pedig lakom&#225;t k&#233;sz&#237;tett nekik, kov&#225;sztalan kenyeret s&#252;ttetett, &#233;s ettek.</div><div class="p"> 4Miel&#337;tt azonban lefek&#252;dtek volna, a v&#225;ros f&#233;rfiai, a sodomaiak k&#246;r&#252;lvett&#233;k a h&#225;zat: ifjak &#233;s &#246;regek, az eg&#233;sz n&#233;p kiv&#233;tel n&#233;lk&#252;l. 5Beki&#225;ltottak L&#243;tnak, &#233;s azt mondt&#225;k neki: Hol vannak azok a f&#233;rfiak, akik hozz&#225;d j&#246;ttek &#233;jszak&#225;ra? Hozd ki &#337;ket hozz&#225;nk, hadd h&#225;ljunk vel&#252;k! 6L&#243;t kiment hozz&#225;juk a bej&#225;rathoz, de az ajt&#243;t bez&#225;rta maga m&#246;g&#246;tt, 7&#233;s ezt mondta: Ugyan, bar&#225;taim, ne tegyetek rosszat! 8Van k&#233;t le&#225;nyom, akiknek m&#233;g nem volt dolguk f&#233;rfival: kihozom &#337;ket hozz&#225;tok, &#233;s tegyetek vel&#252;k, amit j&#243;nak l&#225;ttok! De ezekkel a f&#233;rfiakkal ne tegyetek semmit, mivel hajl&#233;komban kerestek oltalmat! 9De azok &#237;gy feleltek: Hordd el magad! &#201;s azt mondt&#225;k: &#336; az egyetlen j&#246;vev&#233;ny k&#246;zt&#252;nk, &#233;s &#337; akar t&#246;rv&#233;nyt szabni? M&#233;g jobban elb&#225;nunk veled, mint vel&#252;k! Szorongatni kezdt&#233;k mag&#225;t L&#243;tot, &#233;s m&#225;r majdnem bet&#246;rt&#233;k az ajt&#243;t. 10De azok a f&#233;rfiak kiny&#250;jtott&#225;k a kez&#252;ket, beh&#250;zt&#225;k L&#243;tot magukhoz a h&#225;zba, &#233;s bez&#225;rt&#225;k az ajt&#243;t. 11Az emberek apraj&#225;t-nagyj&#225;t pedig, akik a h&#225;z bej&#225;rata el&#337;tt voltak, vaks&#225;ggal vert&#233;k meg, &#250;gyhogy hi&#225;ba igyekeztek, nem tal&#225;lt&#225;k meg az ajt&#243;t. </div><div class="s">L&#243;t megmenek&#252;l</div><div class="m"> 12A f&#233;rfiak akkor ezt k&#233;rdezt&#233;k L&#243;tt&#243;l: Ki van m&#233;g itt, aki hozz&#225;d tartozik? V&#337;det, fiaidat &#233;s le&#225;nyaidat meg mindenedet, ami a tied a v&#225;rosban, vidd el err&#337;l a helyr&#337;l! 13Mert mi el fogjuk puszt&#237;tani ezt a helyet, mivel eljutott az &#218;rhoz az a nagy jajki&#225;lt&#225;s, amelyet okoztak. Az &#218;r az&#233;rt k&#252;ld&#246;tt benn&#252;nket, hogy elpuszt&#237;tsuk a v&#225;rost. 14L&#243;t teh&#225;t kiment, &#233;s besz&#233;lt a v&#337;ivel, akik le&#225;nyait el akart&#225;k venni, &#233;s ezt mondta: Keljetek f&#246;l, menjetek ki err&#337;l a helyr&#337;l, mert az &#218;r el fogja puszt&#237;tani ezt a v&#225;rost. De a v&#337;i azt hitt&#233;k, hogy csak tr&#233;f&#225;l.</div><div class="p"> 15Amikor hajnalodott, &#237;gy s&#252;rgett&#233;k az angyalok L&#243;tot: Kelj f&#246;l, fogd a feles&#233;gedet &#233;s k&#233;t le&#225;nyodat, akik itt vannak, hogy el ne pusztulj a v&#225;ros b&#369;ne miatt! 16&#201;s amikor t&#233;tov&#225;zott, megragadt&#225;k a f&#233;rfiak a kez&#233;t meg a feles&#233;g&#233;nek &#233;s k&#233;t le&#225;ny&#225;nak a kez&#233;t, mert az &#218;r megsz&#225;nta &#337;t. Kivitt&#233;k, &#233;s otthagyt&#225;k a v&#225;roson k&#237;v&#252;l. 17Amikor vitt&#233;k &#337;ket kifel&#233;, ezt mondt&#225;k: Mentsd az &#233;letedet! Ne n&#233;zz h&#225;tra, &#233;s ne &#225;llj meg sehol a k&#246;rny&#233;ken! A hegyre menek&#252;lj, k&#252;l&#246;nben elpusztulsz! 18De L&#243;t azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha m&#225;r kegyelmes volt&#225;l szolg&#225;dhoz, &#233;s olyan nagy szeretettel b&#225;nsz velem, hogy meg akarod tartani az &#233;letemet, akkor ne kelljen a hegyre menek&#252;ln&#246;m, mert utol&#233;r a veszedelem, &#233;s meghalok. 20Itt van a k&#246;zelben ez a kis v&#225;ros, hadd fussak oda! B&#225;r kicsi, hadd menek&#252;ljek oda, hogy &#233;letben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked &#8211; felelte. &#8211; Nem puszt&#237;tom el azt a v&#225;rost, amelyr&#337;l besz&#233;lt&#233;l. 22De gyorsan menek&#252;lj oda, mert semmit sem tehetek addig, am&#237;g oda nem &#233;rsz! &#8211; Ez&#233;rt h&#237;vj&#225;k azt a v&#225;rost C&#243;arnak. </div><div class="p"> 23A nap &#233;ppen f&#246;lkelt, amikor L&#243;t C&#243;arba &#233;rt. 24Az &#218;r pedig k&#233;nk&#246;ves t&#252;zes es&#337;t bocs&#225;tott Sodom&#225;ra &#233;s Gomor&#225;ra, az &#218;rt&#243;l, az &#233;gb&#337;l. 25&#205;gy puszt&#237;totta el azokat a v&#225;rosokat &#233;s azt az eg&#233;sz k&#246;rny&#233;ket, a v&#225;rosok eg&#233;sz lakoss&#225;g&#225;t, s&#337;t a f&#246;ld n&#246;v&#233;nyzet&#233;t is. 26L&#243;t feles&#233;ge azonban, aki m&#246;g&#246;tte ment, k&#246;zben h&#225;tran&#233;zett, &#233;s s&#243;b&#225;lv&#225;nny&#225; v&#225;lt. </div><div class="p"> 27Reggel f&#246;lkelt &#193;brah&#225;m, hogy arra a helyre menjen, ahol az &#218;r sz&#237;ne el&#337;tt &#225;llt. 28Amint eln&#233;zett Sodoma &#233;s Gomora fel&#233; meg annak az eg&#233;sz k&#246;rny&#233;knek a f&#246;ldje fel&#233;, azt l&#225;tta, hogy f&#252;st&#246;l a f&#246;ld, ak&#225;r egy olvaszt&#243;kemence. 29De amikor Isten elpuszt&#237;totta annak a k&#246;rny&#233;knek a v&#225;rosait, nem feledkezett meg Isten &#193;brah&#225;mr&#243;l, &#233;s kivezette L&#243;tot a pusztul&#225;sb&#243;l, amikor elpuszt&#237;totta azokat a v&#225;rosokat, ahol L&#243;t lakott.</div><div class="s">L&#243;t le&#225;nyainak a b&#369;ne</div><div class="m"> 30L&#243;t f&#246;lment C&#243;arb&#243;l, &#233;s letelepedett k&#233;t le&#225;ny&#225;val egy&#252;tt a hegyen, mert f&#233;lt C&#243;arban lakni. Egy barlangban lakott k&#233;t le&#225;ny&#225;val egy&#252;tt. 31Egyszer a nagyobbik le&#225;nya ezt mondta a kisebbiknek: Ap&#225;nk &#246;reg, &#233;s nincs ezen a f&#246;ld&#246;n f&#233;rfi, aki hozz&#225;nk bej&#246;nne, ahogy az eg&#233;sz f&#246;ld&#246;n szok&#225;s. 32Gyere, itassuk le ap&#225;nkat borral, h&#225;ljunk vele, &#233;s t&#225;masszunk ap&#225;nkt&#243;l ut&#243;dot! 33Leitatt&#225;k teh&#225;t az apjukat borral m&#233;g azon az &#233;jszak&#225;n, &#233;s bement a nagyobbik, &#233;s az apj&#225;val h&#225;lt. L&#243;t pedig nem is tudta, hogy le&#225;nya mell&#233;fek&#252;dt, majd pedig t&#225;vozott. 34M&#225;snap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A m&#250;lt &#233;jjel &#233;n h&#225;ltam az ap&#225;mmal. Itassuk le &#337;t ma &#233;jjel is, &#233;s menj be te, h&#225;lj vele, hogy ut&#243;dot t&#225;masszunk ap&#225;nkt&#243;l! 35Azon az &#233;jszak&#225;n is leitatt&#225;k teh&#225;t az apjukat, &#233;s a kisebbik is vele h&#225;lt. L&#243;t pedig nem is tudta, hogy le&#225;nya mell&#233;fek&#252;dt, majd pedig t&#225;vozott. 36&#205;gy esett teherbe L&#243;t mindk&#233;t le&#225;nya az apj&#225;t&#243;l. 37A nagyobbik fi&#250;t sz&#252;lt, &#233;s M&#243;&#225;bnak nevezte el. &#336; a mai M&#243;&#225;b &#337;satyja. 38A kisebbik is fi&#250;t sz&#252;lt, &#233;s Ben-Amm&#237;nak nevezte el. &#336; a mai amm&#243;niak &#337;satyja. </div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch20" data-usfm="GEN.20">
 <div class="label">20</div><div class="s">&#193;brah&#225;m &#233;s S&#225;ra Ger&#225;rban</div><div class="m"> 1Azut&#225;n elindult onnan &#193;brah&#225;m a D&#233;lvid&#233;k fel&#233;, letelepedett K&#225;d&#233;s &#233;s S&#250;r k&#246;z&#246;tt, &#233;s j&#246;vev&#233;nyk&#233;nt &#233;lt Ger&#225;rban. 2&#193;brah&#225;m azt mondta S&#225;r&#225;r&#243;l, a feles&#233;g&#233;r&#337;l, hogy a h&#250;ga, ez&#233;rt Ab&#237;melek, Ger&#225;r kir&#225;lya &#233;rte k&#252;ld&#246;tt, &#233;s elvitette S&#225;r&#225;t. 3Isten azonban elj&#246;tt Ab&#237;melekhez &#233;jjel &#225;lm&#225;ban, &#233;s azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitett&#233;l, mert f&#233;rjes asszony! 4Ab&#237;melek azonban m&#233;g nem k&#246;zeledett hozz&#225;, ez&#233;rt azt mondta: Uram, az igaz n&#233;pet is meg&#246;l&#246;d? 5Hiszen &#337; mondta nekem, hogy a h&#250;ga, az asszony meg azt mondta r&#243;la, hogy a b&#225;tyja! &#201;n tiszta sz&#237;vvel &#233;s &#225;rtatlan k&#233;zzel tettem ezt. 6Akkor ezt mondta neki &#225;lm&#225;ban az Isten: &#201;n is tudom, hogy tiszta sz&#237;vvel tetted ezt. Ez&#233;rt &#243;vtalak magam is att&#243;l, hogy v&#233;tkezz&#233;l ellenem, ez&#233;rt nem engedtem, hogy &#233;rintsd &#337;t. 7Most teh&#225;t add vissza annak az embernek a feles&#233;g&#233;t, mert pr&#243;f&#233;ta &#337;, &#233;s im&#225;dkozik &#233;rted, hogy &#233;letben maradj! Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked &#233;s mindenkinek, aki hozz&#225;d tartozik! 8F&#246;lkelt az&#233;rt Ab&#237;melek reggel, h&#237;vatta valamennyi udvari ember&#233;t, &#233;s elbesz&#233;lte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9Ekkor h&#237;vatta Ab&#237;melek &#193;brah&#225;mot, &#233;s ezt mondta neki: Mit tett&#233;l vel&#252;nk? Mit v&#233;tettem ellened, hogy ilyen nagy v&#233;tekbe akart&#225;l belevinni engem &#233;s orsz&#225;gomat? Olyan dolgokat tett&#233;l velem, amilyeneket nem szabad megtenni. 10Majd ezt k&#233;rdezte Ab&#237;melek &#193;brah&#225;mt&#243;l: Mire gondolt&#225;l, hogy ezt tetted? 11&#193;brah&#225;m ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenf&#233;lelem ezen a helyen, &#233;s meg&#246;lnek a feles&#233;gem&#233;rt. 12De &#337; val&#243;ban a h&#250;gom is, az ap&#225;m le&#225;nya, csak nem az any&#225;m le&#225;nya; &#237;gy lett a feles&#233;gem. 13Amikor v&#225;ndor&#250;tra ind&#237;tott engem Isten ap&#225;m h&#225;z&#225;b&#243;l, ezt k&#233;rtem t&#337;le: Azzal mutasd meg szeretetedet ir&#225;ntam, hogy b&#225;rhov&#225; megy&#252;nk, minden&#252;tt azt mondod r&#243;lam, hogy a b&#225;ty&#225;d vagyok!</div><div class="p"> 14Akkor Ab&#237;melek juhokat &#233;s marh&#225;kat, szolg&#225;kat &#233;s szolg&#225;l&#243;le&#225;nyokat hozatott, &#233;s &#193;brah&#225;mnak adta, S&#225;r&#225;t, a feles&#233;g&#233;t pedig visszak&#252;ldte hozz&#225;, 15&#233;s ezt mondta Ab&#237;melek: Itt van el&#337;tted az orsz&#225;gom, lakj ott, ahol j&#243;nak l&#225;tod! 16S&#225;r&#225;hoz pedig &#237;gy sz&#243;lt: &#205;me, ezer ez&#252;st&#246;t adtam a b&#225;ty&#225;dnak, ez felment t&#233;ged mindazok el&#337;tt, akik veled vannak, mert &#237;gy minden tekintetben igazolva vagy. 17&#193;brah&#225;m pedig im&#225;dkozott Istenhez, &#233;s meggy&#243;gy&#237;totta Isten Ab&#237;meleket, feles&#233;g&#233;t &#233;s szolg&#225;l&#243;le&#225;nyait, &#250;gyhogy ism&#233;t sz&#252;lhettek. 18Mert az &#218;r medd&#337;v&#233; tett minden n&#337;t Ab&#237;melek h&#225;z&#225;ban S&#225;r&#225;nak, &#193;brah&#225;m feles&#233;g&#233;nek az esete miatt.</div>
 </div>
 </div>
</div>

BibleProject | Oude Testament In Een JaarMinta

Szentírás

A tervről

Kapcsolódó tervek