„Bizony hamar eljövök!”

Az „Imádkozom Érte”

Isten Fegyverzete - Isten Védelmében és Erejében Járni

Szilárd alap

A NÉGY: Az Evangélium üzenete négy egyszerű igazságon keresztül

Jézusban maradni – A gyümölcsöző élet kulcsa

Mi életem célja? Szeretni Istent és embertársaimat

A MAG

A hűségesen kereső Isten – Aki visszavezet minket magához

Himnusz:Kegyelem az életedben

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non -Drama - OT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch42" data-usfm="GEN.42">
 <div class="label">42</div><div class="s">J&#225;k&#243;b Egyiptomba k&#252;ldi fiait &#233;lelem&#233;rt</div><div class="m"> 1J&#225;k&#243;b hallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta h&#225;t J&#225;k&#243;b a fiainak: Mit n&#233;ztek egym&#225;sra? 2Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el, &#233;s v&#225;s&#225;roljatok ott gabon&#225;t, hogy &#233;letben maradjunk, &#233;s meg ne haljunk! 3Elment teh&#225;t J&#243;zsef t&#237;z b&#225;tyja, hogy gabon&#225;t v&#225;s&#225;roljanak Egyiptomban. 4De Benj&#225;mint, J&#243;zsef &#246;ccs&#233;t nem k&#252;ldte el J&#225;k&#243;b a b&#225;tyjaival, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencs&#233;tlens&#233;g &#233;rje! 5&#205;gy mentek el Izr&#225;el fiai m&#225;sokkal egy&#252;tt gabon&#225;t v&#225;s&#225;rolni, mert &#233;h&#237;ns&#233;g volt K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;n.</div><div class="p"> 6J&#243;zsef volt teh&#225;t az eg&#233;sz orsz&#225;g korm&#225;nyz&#243;ja, &#233;s &#337; &#225;rulta a gabon&#225;t a f&#246;ld minden n&#233;p&#233;nek. Amikor J&#243;zsef b&#225;tyjai meg&#233;rkeztek, arccal a f&#246;ldre borultak el&#337;tte. 7Amint J&#243;zsef megl&#225;tta b&#225;tyjait, azonnal felismerte &#337;ket, de idegennek tettette mag&#225;t el&#337;tt&#252;k, &#233;s kem&#233;nyen besz&#233;lt vel&#252;k. Megk&#233;rdezte &#337;ket: Honnan j&#246;ttetek? &#336;k &#237;gy feleltek: K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;r&#337;l j&#246;tt&#252;nk &#233;lelmet v&#225;s&#225;rolni.</div><div class="p"> 8J&#243;zsef teh&#225;t felismerte a testv&#233;reit, de azok nem ismert&#233;k fel &#337;t. 9Ekkor J&#243;zsef visszaeml&#233;kezett az &#225;lmokra, amelyeket r&#243;luk &#225;lmodott, &#233;s ezt mondta nekik: K&#233;mek vagytok! Az&#233;rt j&#246;ttetek, hogy kif&#252;rk&#233;ssz&#233;tek az orsz&#225;g v&#233;dtelen r&#233;szeit! 10De azok &#237;gy feleltek neki: Nem, uram! &#201;lelmet v&#225;s&#225;rolni j&#246;ttek a te szolg&#225;id! 11Mi mindny&#225;jan egyetlen ember fiai vagyunk. Becs&#252;letesek vagyunk, sohasem voltak k&#233;mek a te szolg&#225;id. 12&#336; azonban ezt mondta nekik: Nem &#250;gy van! Bizony az&#233;rt j&#246;ttetek, hogy az orsz&#225;g v&#233;dtelen r&#233;szeit kif&#252;rk&#233;ssz&#233;tek! 13Azok &#237;gy feleltek: Tizenketten voltak a te szolg&#225;id, testv&#233;rek vagyunk mi, egyetlen ember fiai K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;n. A legkisebb most ap&#225;nkn&#225;l van, egyik&#252;nk pedig nincs t&#246;bb&#233;. 14De J&#243;zsef ezt mondta nekik: &#218;gy van, ahogyan mondtam nektek, k&#233;mek vagytok! 15Ezzel teszlek titeket pr&#243;b&#225;ra: a f&#225;ra&#243; &#233;let&#233;re esk&#252;sz&#246;m, hogy nem t&#225;voztok innen, am&#237;g ide nem j&#246;n a legkisebb testv&#233;retek! 16K&#252;ldjetek el magatok k&#246;z&#252;l egyet, hogy hozza ide a testv&#233;reteket, ti pedig fogs&#225;gban maradtok. &#205;gy teszem pr&#243;b&#225;ra, igazat besz&#233;ltek-e. Mert ha nem, a f&#225;ra&#243; &#233;let&#233;re esk&#252;sz&#246;m, hogy k&#233;mek vagytok! 17&#201;s &#337;rizetben tartotta &#337;ket h&#225;rom napig.</div><div class="s">J&#243;zsef visszak&#252;ldi testv&#233;reit Benj&#225;min&#233;rt</div><div class="m"> 18Harmadnap ezt mondta nekik J&#243;zsef: Ezt tegy&#233;tek, ha &#233;lni akartok, hiszen &#233;n is f&#233;lem az Istent. 19Ha becs&#252;letesek vagytok, maradjon egyik testv&#233;retek megk&#246;t&#246;zve a b&#246;rt&#246;nben, ti pedig menjetek, vigyetek gabon&#225;t h&#225;zatok &#233;hez&#337; n&#233;p&#233;nek. 20Hozz&#225;tok el hozz&#225;m a legkisebb testv&#233;reteket, akkor elhiszem, amit mondotok, &#233;s nem fogtok meghalni. &#336;k bele is egyeztek. 21De &#237;gy besz&#233;ltek egym&#225;s k&#246;zt: Bizony, a testv&#233;r&#252;nk&#233;rt b&#369;nh&#337;d&#252;nk most, mert l&#225;ttuk az &#337; nyomor&#250;s&#225;g&#225;t, amikor k&#246;ny&#246;rg&#246;tt nek&#252;nk, de nem hallgattunk r&#225;. Emiatt &#233;rt utol benn&#252;nket ez a nyomor&#250;s&#225;g. 22R&#250;ben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne v&#233;tkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok r&#225;m, &#233;s most az &#337; v&#233;r&#233;t keresik rajtunk. 23Nem tudt&#225;k, hogy J&#243;zsef &#233;rti &#337;ket, mert tolm&#225;cs volt k&#246;z&#246;tt&#252;k. 24&#336; pedig elfordult t&#337;l&#252;k, &#233;s s&#237;rt. Majd visszafordult hozz&#225;juk, &#233;s besz&#233;lt vel&#252;k. Azut&#225;n el&#337;&#225;ll&#237;ttatta k&#246;z&#252;l&#252;k Simeont, &#233;s szem&#252;k l&#225;tt&#225;ra megk&#246;t&#246;ztette. </div><div class="p"> 25Akkor megparancsolta J&#243;zsef, hogy t&#246;lts&#233;k meg a zs&#225;kjaikat gabon&#225;val, de mindegyik&#252;k p&#233;nz&#233;t tegy&#233;k vissza a zs&#225;kj&#225;ba, &#233;s adjanak nekik &#250;traval&#243;t. &#205;gy is tettek. 26&#336;k pedig f&#246;ltett&#233;k gabon&#225;jukat a szamarakra, &#233;s elmentek. 27Mikor azt&#225;n egyik&#252;k kinyitotta a zs&#225;kj&#225;t, hogy az &#233;jjeli sz&#225;ll&#225;son abrakot adjon a szamar&#225;nak, megl&#225;tta, hogy a p&#233;nze ott van a zs&#225;k sz&#225;j&#225;ban, 28&#233;s ezt mondta testv&#233;reinek: Visszaker&#252;lt a p&#233;nzem! Itt van a zs&#225;komban! Ekkor odalett a b&#225;tors&#225;guk, &#233;s remegve mondogatt&#225;k egym&#225;snak: Mit cselekedett vel&#252;nk az Isten?!</div><div class="p"> 29Amikor meg&#233;rkeztek apjukhoz, J&#225;k&#243;bhoz K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;re, elmondt&#225;k neki mindazt, ami vel&#252;k t&#246;rt&#233;nt: 30Egy ember, annak az orsz&#225;gnak az ura, szigor&#250;an besz&#233;lt hozz&#225;nk, &#233;s &#250;gy b&#225;nt vel&#252;nk, mintha k&#233;mkedni akartunk volna az orsz&#225;gban. 31De mi azt felelt&#252;k: Becs&#252;letesek vagyunk, soha nem voltunk k&#233;mek. 32Tizenketten voltunk testv&#233;rek, ap&#225;nknak fiai, de egyik&#252;nk nincs t&#246;bb&#233;, a legkisebb pedig ap&#225;nkn&#225;l van most K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;n. 33Akkor ezt mondta nek&#252;nk az az ember, annak az orsz&#225;gnak az ura: Err&#337;l tudom meg, hogy becs&#252;letesek vagytok-e: Egyik testv&#233;reteket hagyj&#225;tok n&#225;lam, menjetek el, &#233;s vigyetek gabon&#225;t h&#225;zatok &#233;hez&#337; n&#233;p&#233;nek, 34azut&#225;n hozz&#225;tok el hozz&#225;m a legkisebb testv&#233;reteket! Akkor tudni fogom, hogy nem k&#233;mek vagytok, hanem becs&#252;letes emberek, visszaadom a testv&#233;reteket, &#233;s szabadon j&#225;rhattok az orsz&#225;gban.</div><div class="p"> 35Mikor azt&#225;n a zs&#225;kjaikat ki&#252;r&#237;tett&#233;k, h&#225;t mindegyiknek a p&#233;nzes zacsk&#243;ja ott volt a zs&#225;kj&#225;ban. Amikor p&#233;nzes zacsk&#243;ikat megl&#225;tt&#225;k, apjukkal egy&#252;tt megijedtek. 36Apjuk, J&#225;k&#243;b ezt mondta nekik: Elveszitek t&#337;lem gyermekeimet! J&#243;zsef nincs meg, Simeon sincs meg, &#233;s m&#233;g Benj&#225;mint is elviszitek?! Engem s&#250;jt mindez! 37Ekkor R&#250;ben azt mondta apj&#225;nak: Az &#233;n k&#233;t fiamat &#246;ld meg, ha nem hozom &#337;t vissza! B&#237;zd csak r&#225;m, &#233;s &#233;n visszahozom &#337;t hozz&#225;d. 38De J&#225;k&#243;b &#237;gy felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a b&#225;tyja meghalt, egyed&#252;l &#337; maradt meg. Ha szerencs&#233;tlens&#233;g &#233;ri az &#250;ton, amelyre indultok, &#337;sz fejemet a b&#225;nat miatt a holtak haz&#225;j&#225;ba juttatj&#225;tok! </div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch43" data-usfm="GEN.43">
 <div class="label">43</div><div class="s">J&#225;k&#243;b fiai &#250;jra Egyiptomba mennek</div><div class="m"> 1Az &#233;h&#237;ns&#233;g egyre s&#250;lyosabb&#225; v&#225;lt az orsz&#225;gban. 2Amikor az Egyiptomb&#243;l hozott &#246;sszes gabon&#225;t megett&#233;k, ezt mondta nekik az apjuk: V&#225;s&#225;roljatok megint egy kis &#233;lelmet! 3De J&#250;da azt mondta neki: Szigor&#250;an figyelmeztetett benn&#252;nket az az ember: Ne ker&#252;ljetek a szemem el&#233;, ha nem lesz veletek a testv&#233;retek! 4Ha teh&#225;t hajland&#243; vagy elk&#252;ldeni vel&#252;nk az &#246;cs&#233;nket, elmegy&#252;nk, &#233;s v&#225;s&#225;rolunk neked &#233;lelmet. 5De ha nem k&#252;ld&#246;d el, nem megy&#252;nk el, mert az az ember megmondta nek&#252;nk: Ne ker&#252;ljetek a szemem el&#233;, ha nem lesz veletek az &#246;cs&#233;tek! 6Izr&#225;el ezt mondta: Mi&#233;rt tettetek velem ilyen rosszat? Mi&#233;rt mondt&#225;tok el annak az embernek, hogy van m&#233;g egy testv&#233;retek? 7&#336;k &#237;gy feleltek: Sokat k&#233;rdez&#337;sk&#246;d&#246;tt az az ember r&#243;lunk &#233;s csal&#225;dunkr&#243;l. &#201;l-e m&#233;g az ap&#225;tok? Van-e m&#233;g testv&#233;retek? &#201;s ezekre a k&#233;rd&#233;sekre nek&#252;nk v&#225;laszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozz&#225;tok ide a testv&#233;reteket! </div><div class="p"> 8Akkor J&#250;da ezt mondta apj&#225;nak, Izr&#225;elnek: K&#252;ldd el velem a fi&#250;t, hadd kelj&#252;nk &#250;tra, hogy &#233;letben maradjunk, &#233;s ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! 9&#201;n kezeskedem &#233;rte, t&#337;lem k&#233;rd sz&#225;mon! Ha nem hozom vissza, &#233;s nem &#225;ll&#237;tom el&#233;d, eg&#233;sz &#233;letemben viseljem v&#233;tkem terh&#233;t. 10Bizony, ha nem k&#233;sleked&#252;nk, m&#225;r k&#233;tszer is megfordulhattunk volna.</div><div class="p"> 11Apjuk, Izr&#225;el ekkor &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: Ha m&#225;r &#237;gy kell lennie, ezt tegy&#233;tek: Rakjatok az orsz&#225;g legjobb term&#233;keib&#337;l a zs&#225;kjaitokba, &#233;s vigyetek aj&#225;nd&#233;kot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis m&#233;zet, gy&#243;gyf&#252;vet, mirh&#225;t, di&#243;t &#233;s mandul&#225;t. 12P&#233;nzt pedig k&#233;tszer annyit vigyetek magatokkal, mert azt a p&#233;nzt, amely visszaker&#252;lt zs&#225;kjaitok sz&#225;j&#225;ba, azt is vigy&#233;tek vissza! H&#225;tha t&#233;ved&#233;s volt! 13Vigy&#233;tek az &#246;cs&#233;teket is, induljatok, menjetek vissza ahhoz az emberhez! 14Adja a Mindenhat&#243; Isten, hogy irgalmas legyen hozz&#225;tok az az ember, &#233;s visszaengedje veletek a m&#225;sik testv&#233;reteket &#233;s Benj&#225;mint. Ha m&#225;r el kell vesz&#237;tenem gyermekemet, h&#225;t elvesz&#237;tem.</div><div class="s">A testv&#233;rek J&#243;zsefhez &#233;rkeznek</div><div class="m"> 15Fogt&#225;k teh&#225;t az aj&#225;nd&#233;kot, magukhoz vettek k&#233;tszer annyi p&#233;nzt, meg Benj&#225;mint, elindultak, &#233;s elmentek Egyiptomba, &#233;s megjelentek J&#243;zsef el&#337;tt. 16Amikor J&#243;zsef megl&#225;tta k&#246;zt&#252;k Benj&#225;mint, &#237;gy sz&#243;lt h&#225;z&#225;nak fel&#252;gyel&#337;j&#233;hez: Vidd be ezeket az embereket a h&#225;zba! V&#225;gj le egy &#225;llatot, &#233;s k&#233;sz&#237;tsd el, mert ma velem eb&#233;delnek ezek az emberek! 17Az &#250;gy is tett, ahogyan J&#243;zsef mondta, &#233;s bevezette &#337;ket J&#243;zsef h&#225;z&#225;ba. 18Az embereket f&#233;lelem fogta el, amikor J&#243;zsef h&#225;z&#225;ba vezett&#233;k &#337;ket, &#233;s ezt mondt&#225;k: A p&#233;nz miatt hoztak ide benn&#252;nket, amely a m&#250;ltkor visszaker&#252;lt zs&#225;kjainkba. R&#225;nk fognak rontani, r&#225;nk fognak t&#225;madni, &#233;s szolgas&#225;gra vetnek benn&#252;nket szamarainkkal egy&#252;tt! 19Odal&#233;ptek teh&#225;t J&#243;zsef h&#225;z&#225;nak fel&#252;gyel&#337;j&#233;hez, megsz&#243;l&#237;tott&#225;k a h&#225;z ajtaj&#225;ban, 20&#233;s ezt mondt&#225;k: Urunk, j&#225;rtunk mi m&#225;r itt a m&#250;ltkor is &#233;lelmet v&#225;s&#225;rolni. 21De amikor el&#233;rkezt&#252;nk &#233;jjeli sz&#225;ll&#225;sunkra, &#233;s kinyitottuk a zs&#225;kjainkat, akkor vett&#252;k &#233;szre, hogy mindegyik&#252;nk p&#233;nze a zs&#225;kja sz&#225;j&#225;ban van: ott volt a p&#233;nz&#252;nk teljes &#246;sszeg&#233;ben! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. 22Most ezen fel&#252;l is hoztunk p&#233;nzt magunkkal, hogy azon &#233;lelmet v&#225;s&#225;roljunk. Nem tudjuk, ki tette p&#233;nz&#252;nket a zs&#225;kjainkba. 23&#336; azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne f&#233;ljetek! Istenetek, aty&#225;tok Istene tette azt a kincset a zs&#225;kjaitokba. A ti p&#233;nzetek pedig eljutott hozz&#225;m. Majd kivezette hozz&#225;juk Simeont.</div><div class="p"> 24Azut&#225;n bevezette &#337;ket J&#243;zsef h&#225;z&#225;ba, adott vizet, &#233;s &#337;k megmost&#225;k a l&#225;bukat, a szamaraiknak pedig abrakot adott. 25&#336;k pedig el&#337;k&#233;sz&#237;tett&#233;k az aj&#225;nd&#233;kot, miel&#337;tt J&#243;zsef d&#233;lben megj&#246;tt, mert hallott&#225;k, hogy ott fognak eb&#233;delni.</div><div class="s">J&#243;zsef megvend&#233;geli testv&#233;reit</div><div class="m"> 26Amikor J&#243;zsef haza&#233;rkezett, bevitt&#233;k neki a h&#225;zba az aj&#225;nd&#233;kot, amely n&#225;luk volt, &#233;s f&#246;ldre borultak el&#337;tte. 27&#336; pedig sz&#237;v&#233;lyesen k&#246;sz&#246;nt&#246;tte &#337;ket, &#233;s megk&#233;rdezte: J&#243;l van-e id&#337;s ap&#225;tok, akir&#337;l besz&#233;ltetek nekem? &#201;l-e m&#233;g? 28&#336;k &#237;gy feleltek: Ap&#225;nk, a te szolg&#225;d, j&#243;l van, &#233;l m&#233;g. Majd meghajoltak &#233;s leborultak. 29Amikor J&#243;zsef megpillantotta testv&#233;r&#233;t, Benj&#225;mint, anyja fi&#225;t, ezt k&#233;rdezte: Ez a legkisebb testv&#233;retek, akir&#337;l besz&#233;ltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozz&#225;d az Isten, fiam! 30Akkor azonban elsietett J&#243;zsef, mert &#246;ccs&#233;t l&#225;tva el&#233;rz&#233;keny&#252;lt, &#233;s a s&#237;r&#225;s k&#246;rny&#233;kezte. Bement az&#233;rt a bels&#337; szob&#225;j&#225;ba, &#233;s ott kis&#237;rta mag&#225;t. 31Azut&#225;n megmosta az arc&#225;t, &#233;s kij&#246;tt. Uralkodott mag&#225;n, &#233;s ezt mondta: T&#225;lalj&#225;tok f&#246;l az &#233;telt! 32De k&#252;l&#246;n t&#225;laltak neki, k&#252;l&#246;n azoknak is &#233;s k&#252;l&#246;n a vele egy&#252;tt &#233;tkez&#337; egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad egy&#252;tt enni&#252;k a h&#233;berekkel, mert ut&#225;latosnak tartott&#225;k ezt az egyiptomiak. 33Le&#252;ltett&#233;k &#337;ket vele szemben: az els&#337;sz&#252;l&#246;ttet az els&#337;sz&#252;l&#246;ttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak j&#225;r&#243; helyre. Azok pedig &#225;lm&#233;lkodva n&#233;ztek egym&#225;sra. 34A maga el&#337;tt l&#233;v&#337; &#233;telekb&#337;l vitetett nekik, de amit Benj&#225;minnak vittek, &#246;tsz&#246;r nagyobb volt mindny&#225;juk&#233;n&#225;l. Azut&#225;n ittak, &#233;s megm&#225;morosodtak vele egy&#252;tt.</div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch44" data-usfm="GEN.44">
 <div class="label">44</div><div class="s">J&#243;zsef serleg&#233;t Benj&#225;min zs&#225;kj&#225;ba rejtik</div><div class="m"> 1Azut&#225;n J&#243;zsef ezt parancsolta h&#225;za fel&#252;gyel&#337;j&#233;nek: T&#246;ltsd meg ezeknek az embereknek a zs&#225;kjait &#233;lelemmel, amennyit csak el b&#237;rnak vinni, de mindegyiknek a p&#233;nz&#233;t tedd a zs&#225;kja sz&#225;j&#225;ba! 2Serlegemet, az ez&#252;st serleget pedig tedd a legkisebbik zs&#225;kj&#225;nak a sz&#225;j&#225;ba gabon&#225;ja &#225;r&#225;val egy&#252;tt! &#336; pedig &#250;gy tett, ahogyan J&#243;zsef meghagyta neki. 3Reggel, amikor vil&#225;gos lett, &#250;tra bocs&#225;tott&#225;k az embereket szamaraikkal egy&#252;tt. 4Kimentek a v&#225;rosb&#243;l, de m&#233;g nem j&#225;rtak messze, amikor J&#243;zsef azt mondta h&#225;za fel&#252;gyel&#337;j&#233;nek: Indulj, eredj azoknak az embereknek a nyom&#225;ba! Ha utol&#233;rted &#337;ket, ezt mondd nekik: Mi&#233;rt fizettetek rosszal a j&#243;&#233;rt? 5Hiszen ez az, amib&#337;l inni szokott az uram, s&#337;t j&#243;solni is ebb&#337;l szokott! Gonosz dolgot cselekedtetek! 6Amikor utol&#233;rte &#337;ket, el is mondta nekik mindezeket. 7&#336;k azonban ezt felelt&#233;k neki: Mi&#233;rt mond az &#233;n uram ilyeneket? T&#225;vol legyen szolg&#225;idt&#243;l, hogy ilyesmit tegyenek! 8Hiszen azt a p&#233;nzt is visszahoztuk neked K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;r&#337;l, amit zs&#225;kjaink sz&#225;j&#225;ban tal&#225;ltunk. Hogyan loptunk volna h&#225;t urad h&#225;z&#225;b&#243;l ez&#252;st&#246;t vagy aranyat?! 9Az, akin&#233;l megtal&#225;lj&#225;k szolg&#225;id k&#246;z&#252;l, haljon meg, mi magunk pedig az &#233;n uram rabszolg&#225;i lesz&#252;nk. 10&#336; ezt mondta: Legyen h&#225;t &#250;gy, ahogyan mondt&#225;tok! De csak az lesz a rabszolg&#225;m, akin&#233;l megtal&#225;lj&#225;k, ti szabadok maradtok. 11Erre mindegyik&#252;k sietve lerakta zs&#225;kj&#225;t a f&#246;ldre, &#233;s kinyitotta a zs&#225;kj&#225;t. 12&#336; pedig v&#233;gigkutatta azokat: a legid&#337;sebbn&#233;l kezdte, &#233;s a legkisebbn&#233;l v&#233;gezte. V&#233;g&#252;l a serleg Benj&#225;min zs&#225;kj&#225;b&#243;l ker&#252;lt el&#337;. 13Akkor ezek megszaggatt&#225;k fels&#337;ruh&#225;jukat, majd mindny&#225;jan f&#246;lrakodtak a szamarukra, &#233;s visszat&#233;rtek a v&#225;rosba.</div><div class="s">J&#250;da k&#246;ny&#246;r&#246;g Benj&#225;min&#233;rt</div><div class="m"> 14Amikor J&#250;da &#233;s testv&#233;rei bementek J&#243;zsef h&#225;z&#225;ba, &#337; m&#233;g otthon volt. F&#246;ldre borultak el&#337;tte, 15J&#243;zsef pedig ezt mondta nekik: Hogy csin&#225;lhattatok ilyet? H&#225;t nem tudj&#225;tok, hogy a magamfajta ember j&#243;solni is szokott? 16J&#250;da &#237;gy felelt: Mit mondjunk az &#233;n uramnak? Mit sz&#243;ljunk, &#233;s mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvil&#225;gra szolg&#225;id b&#369;n&#233;t. Most m&#225;r rabszolg&#225;i vagyunk az &#233;n uramnak mi is, meg az is, akin&#233;l a serleget megtal&#225;lt&#225;k. 17De &#337; ezt mondta: T&#225;vol legyen t&#337;lem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolg&#225;m, akin&#233;l a serleget megtal&#225;lt&#225;k, ti pedig menjetek el ap&#225;tokhoz b&#233;kess&#233;ggel!</div><div class="p"> 18Ekkor J&#250;da odal&#233;pett hozz&#225;, &#233;s ezt mondta: K&#233;rlek, uram, hadd sz&#243;ljon egy sz&#243;t hozz&#225;d, uramhoz a te szolg&#225;d, &#233;s ne indulj haragra a te szolg&#225;d ellen, hiszen olyan vagy te, mint a f&#225;ra&#243;! 19Amikor az &#233;n uram ezt k&#233;rdezte szolg&#225;it&#243;l: Van-e ap&#225;tok vagy testv&#233;retek, 20akkor mi azt felelt&#252;k az &#233;n uramnak: Van m&#233;g nek&#252;nk egy &#246;reg ap&#225;nk &#233;s egy kisebbik gyermeke, aki &#246;regkor&#225;ban sz&#252;letett neki. Ennek a b&#225;tyja meghalt, &#233;s mivel &#337; egyed&#252;l maradt meg az anyj&#225;t&#243;l, az&#233;rt szereti &#337;t az apja. 21Te ezt mondtad szolg&#225;idnak: Hozz&#225;tok el &#337;t hozz&#225;m, hadd l&#225;ssam saj&#225;t szememmel! 22Mi azt felelt&#252;k az &#233;n uramnak: Nem hagyhatja el az a fi&#250; az apj&#225;t, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23Te akkor ezt mondtad szolg&#225;idnak: Ha a legkisebb &#246;cs&#233;tek nem j&#246;n el veletek, ne ker&#252;ljetek t&#246;bb&#233; a szemem el&#233;!</div><div class="p"> 24Mi elment&#252;nk ap&#225;nkhoz, a te szolg&#225;dhoz, &#233;s elmondtuk neki az &#233;n uram besz&#233;d&#233;t. 25Mikor azt&#225;n ap&#225;nk azt mondta, hogy v&#225;s&#225;roljunk megint egy kis &#233;lelmet, 26mi azt felelt&#252;k: Nem mehet&#252;nk. Csak akkor megy&#252;nk el, ha vel&#252;nk lesz a legkisebb testv&#233;r&#252;nk is, mert nem ker&#252;lhet&#252;nk annak az embernek a szeme el&#233;, ha a legkisebb testv&#233;r&#252;nk nem lesz vel&#252;nk. 27Akkor ap&#225;m, a te szolg&#225;d ezt mondta nek&#252;nk: Ti is tudj&#225;tok, hogy csak k&#233;t fi&#250;t sz&#252;lt nekem a feles&#233;gem. 28Az egyik elment t&#337;lem, &#233;s &#233;n azt gondoltam: Biztosan vad&#225;llat t&#233;pte sz&#233;t, nem is l&#225;ttam viszont mindm&#225;ig. 29Ha ezt is elviszitek t&#337;lem, &#233;s szerencs&#233;tlens&#233;g &#233;ri, akkor &#337;sz fejemet a b&#225;nat miatt a holtak haz&#225;j&#225;ba juttatj&#225;tok! 30Ha most &#250;gy t&#233;rek vissza ap&#225;mhoz, a te szolg&#225;dhoz, hogy nincs vel&#252;nk ez a fi&#250;, akihez lelk&#233;b&#337;l ragaszkodik, 31&#233;s ha megl&#225;tja, hogy nincs meg a fi&#250;, akkor meghal, &#233;s szolg&#225;id a b&#225;nat miatt juttatj&#225;k ap&#225;nknak, a te szolg&#225;dnak &#337;sz fej&#233;t a holtak haz&#225;j&#225;ba. 32De szolg&#225;d &#237;gy v&#225;llalt kezess&#233;get ap&#225;mn&#225;l ez&#233;rt a fi&#250;&#233;rt: Ha nem hozom vissza hozz&#225;d, eg&#233;sz &#233;letemben viseljem v&#233;tkem terh&#233;t ap&#225;m el&#337;tt! 33Ez&#233;rt hadd maradjon itt a te szolg&#225;d e fi&#250; helyett uram rabszolg&#225;jak&#233;nt, ez a fi&#250; pedig menjen el testv&#233;reivel! 34Mert hogyan mehetn&#233;k el ap&#225;mhoz, ha ez a fi&#250; nincs velem? Nem akarom l&#225;tni azt a bajt, ami ap&#225;mat &#233;rn&#233;!</div>
 </div>
 </div>
</div>

BibleProject | Oude Testament In Een JaarMinta

Szentírás

A tervről

Kapcsolódó tervek