A BarátságrólMinta

1. hét: A barátság mint szükséglet

Hétfő: Barátságra teremtve

Olvasd el: 1 Mózes 1:26–27, 1János 1:3

IMÁK: 1 Mózes 1:27

„Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.”

Elmélkedés

A Biblia elején betekinthetünk abba, miként teremtett meg minket Isten. Nem véletlenszerűen alkotott, hanem a saját képére teremtett minket. Az összes teremtett dolog közül az emberiséget rendelte arra, hogy uralkodjon a teremtett világ felett és mutasson rá arra, kicsoda Isten. Ezzel a kivételezett helyzettel sok minden járt együtt, de biztosan tudhatjuk, hogy Isten arra teremtett minket, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal. 

A mi Istenünk Szentháromság: három egy személyben. Mi is erre az egyedi (és gyakran bonyolult) valóságra hasonlítunk, amikor közösségben élünk olyanokkal, akik hasonlítanak ránk, de mégis különböznek tőlünk. Maga a tény is, hogy Isten férfinak és nőnek teremtett minket elárulja, hogy Ő örömét leli az emberiség különbözőségében, mégis egységében. A más emberekhez fűződő kapcsolataink nem választhatók vagy szükségtelenek. Szükségünk van másokra, mert Isten így teremtett minket. Lehet, hogy a kapcsolatainkat a bűn – a mi bűnünk, más emberek bűne, vagy éppen a világ romlottsága - feszültséggel telivé tette, de maguk a kapcsolataink Istentől kapott ajándékok. 

Ima

Uram, köszönöm, hogy a saját képedre teremtettél. Köszönöm a kapcsolataimat. Segíts, hogy emlékezzek, milyen fontosan is valójában, és úgy tudjam kezelni az embertársaimat, mint akiket szintén a magad képére alkottál. Ámen.