Márk EvangéliumaMinta

Olvasd el: Márk 4:1–20

IMÁK: Márk 4:20

„A jó földbe vetett magok esete azokat jelképezi, akik Isten üzenetét hallják és befogadják, majd az felnő bennük, és termést is hoz: az egyiknél harmincszorost, a másiknál hatvanszorost, a harmadiknál százszorost.”

Jézus nem hasonlított más tanítókhoz vagy vallási vezetőkhöz. Hatalommal tanított, a legtöbbször mégis példázatokat használt. Jézus taktikusan, apránként fedte fel Önmagát, és többnyire csupán a tanítványai előtt. A tanítások során a példázatok használata volt az egyik módja annak, hogy megvárja Önmaga felfedésével a megfelelő pillanatot. Márk segítségével az olvasók betekintést nyerhetnek ezekbe a bensőséges pillanatokba Jézus és a tanítványai között. Jézus tanítóként ismét rámutat egy fontos igazságra: Ő az Isten Fia.

A magvető példázatában látjuk, miként kellene arra törekednünk, hogy jól termőtalajjá váljunk, amely hallgatja és befogadja az Igét, majd bő termést hoz. Jézus a Magvető, aki elhinti az Igét az Őt körülvevők szívébe. Az előző négy fejezetben Márk olyan emberekről ír, akik a példázatban említett négyféle talajtípus valamelyikébe tartoznak. A tanítványok ezeket a példákat elsőkézből láthatták. 

Miközben Jézus közvetve arra bátorítja tanítványait, hogy tartozzanak a jó termőföld csoportjába, hallgassák és fogadják az Igét hittel, tudja, hogy sokszor el fognak bukni. Mint a tanítványok, úgy mi is időről időre elbukunk és nem tudjuk hittel fogadni Isten szavát. Nyugalmat lelhetünk az igazságban, hogy a Magvetőnk jó és kegyelmes, és folyamatosan munkálkodik rajtunk.  

Uram, segíts, hogy hűséges legyek a Te szavadhoz. Engedd, hogy lássam, mikor vagyok jó talaj és mikor kell változtatnom az igazsághoz való hozzáállásomon. Segíts, hogy bízni tudjak abban, hogy Te folyamatosan munkálkodsz, és jó földdé változtatod a szívemet. A Te nevedben. Ámen.