Békességet keresveMinta

Békesség amikor minden a feje tetejére áll

Lehet-e úgy békességünk, hogy közben valami nagy fájdalmon megyünk keresztül? Röviden igen, de ettől még ugyanúgy fájdalmas lesz, hiszen a kettő nem zárja ki egymást, lehet úgy békességünk, hogy közben fájdalmunk van.

Az 1. századi keresztények ezt nagyon jól tudták. Üldözték és utálták őket, és habár hűségesek maradtak az Úrhoz, ettől még ugyanúgy átéltek fájdalmakat, aggodalmat, félelmet vagy szorongást. Vegyük akár Pál példáját:

Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; 2Korinthus 1:8-9 HUNB

Pál nem akarta azt mondani, hogy nem szenvednek, nem akarta, hogy azt higgyük célt érhetünk fájdalom nélkül. Viszont nem ezekre fókuszált, hanem Istenre!

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az életünk célját és a békességünket fájdalom nélkül is elérhetjük. Azt gondoljuk, ha valami nem megy jól és nehéz, azt nem is éri meg erőltetni. Jézus viszont nem ígérte meg, hogy könnyű életünk lesz, sőt, előre figyelmeztetett, hogy ebben az életben fájdalmunk lesz, viszont azt is megígérte, hogy Benne békességünk lehet, mert Ő legyőzte a világot.

És habár Jézus legyőzte a világot és annak minden fájdalmát, sokszor felhasználja ezeket, ahogyan Pálék életében is felhasználta, mikor a nehéz körülmények között Isten reménysége velük volt. Ezt a reményt pedig nekünk is kérnünk kell és el kell mondanunk másoknak!

Ebben az életben sok fájdalmunk lesz, de ezek a fájdalmak mutatják meg igazán a hitünk állapotát. Meglátjuk az értéket és a jelentést a szenvedésben, vagy rossz dolgokra figyelünk közben?

Márk evangéliumának 4.részében a tanítványok egy tényleges viharban voltak. A szél és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy azt hitték, elsüllyednek és meg fognak halni. Mindeközben Jézus a hajóban aludt. A tanítványok tehát azt tették, amit a legtöbben tennénk, és kétségbeesetten felkeltették Jézust:

„Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Márk 4:38b HUNB

Nem ugyanezt kérdezzük sokszor mi is a fájdalmak között? Istenem, nem törődsz velem?

Jézus pedig nem csak lecsendesíti a tengert, de számon kéri hitetlenségüket, mert Jézus annyira szerette őket, hogy nem csak megoldotta a helyzetet, de a hitüket is rendbe akarta tenni.

Ha ismerjük Jézust, bízhatunk Benne, hogy látja a fájdalmainkat, és mellettünk van ezekben. Lehet tehát békességünk mikor minden a feje tetejére áll? Igen, de hinnünk kell, és bíznunk Istenben és abban, hogy a fájdalmunknak célja van.