Húsvét: Ha a sír beszélni tudnaMinta

A sötétség soha nem fog megszűnni

Mindannyian átmentünk kétségbeejtő, frusztráló, megbánásokkal teli és magányos időszakokon. A sötét pillanatok, a sötét időszakok és a sötét gondolatok elhomályosítják a napjainkat. A sötétség megöli az örömöt. A sötétség félelmet szül. A sötétség meghatározza a viselkedésünket. A szürke égbolt a hangulatunkat is beárnyékolja. A sötétség a téli időszámításkor még gyorsabban leszáll. Senki nem szeret egyedül mászkálni a sötét lakásban. És  aztán lezárják a koporsó fedelét. Most már a sötétség az egyetlen társad. Te és a legnagyobb félelmed. Örökké. Soha többé nem látod meg a fényt. Soha többé nem fogsz örülni. Minden napodat a sötétség kínjai között fogod tölteni. Hogyan érzed magad, amikor erre gondolsz? Ez kétségbe ejt? Menj vissza a második naphoz, és olvasd el a bevezető áhítatot! Ha a sír beszélni tudna, azt mondaná: „A sötétség örökké tart.”

Ám itt van Jézus, aki legyőzte a sötétséget. A harmadik napon, amikor az első napsugarak fényénél Mária és Péter bement a sírba, Jézus nem volt ott. Jézus nem volt többé halott. Újra élt!  A világ világossága mindenkinek bebizonyította, hogy a sötétség nem vehette fel a versenyt az Ő fényével. Ez a fény a mi fényünk, a sötétségünk pedig már letűnt! Jézus sírja azt mondja: „Az én fényem az emberek fénye.”

IMA: „Jézus, amikor elhalványul a fényem, add, hogy a Te fényed világítson nekem a repedéseken és nyílásokon keresztül! Jézus, engedd, hogy a fényed életet adjon nekem!”