Hálával telveMinta

Minden áldásra dicsérettel válaszolok

A Krisztus-követők (és azok is, akik bizonytalanok Istennel kapcsolatban) gyakran úgy cselekszenek hogy, ha tragédia éri őket, segítségül hívják Istent, majd megkérdőjelezik az Ő közbenjárását. Elmondható, hogy a nehézségek tükrök számunkra, amelyekben megláthatjuk az Istenbe vetett bizalmunk valódi mértékét. Viszont fontos tudnunk, hogy ilyen esetekben Ő az, aki ott van és csak egyedül Ő az, akire nekünk szükségünk van.

Jóbnak ez nem egy mentális gyakorlat volt. Jób átélte, amint mindene elveszett, beleértve azokat is, amelyek a legnagyobb helyet foglalták el a szívében. Mégis, az ő könyvében találhatjuk a következő igeszakaszt:,, Áldott legyen az Úr neve!"

Akárcsak úgy a megpróbáltatások idején, mint az áldások közepette, a hálával telt szív dicséri Istent. Amikor nem adunk hálát Istennek az áldásaiért, a büszkeség mérgező magjainak adunk helyet a szívünkben. Az olyan gondolatok, hogy - Én ezt megérdemeltem, én fizettem ki ennek az árát, én csináltam meg ezt. - elkezdenek mérgező gyökereket hajtani és elhomályosítják Isten gondviselő munkáját a szívünkben. Viszont, ha Isten áldásaira dicsérettel válaszolunk, akkor helyet adunk Istennek a szívünkben, hogy olyan bőségesen munkálkodhasson az életünkben, ahogyan mi azt nem csak hogy kérni, de elképzelni sem tudnánk soha.