Ábrahám: a hit atyja

Szerző: Danny Saavedra

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” — Galata 3:29

Ahogy tegnap láthattuk, Isten egy tökéletes univerzumot teremtett. A hatodik napon, a teremtés koronájaként gyermekeket teremtett magának a saját képmására és hasonlóságára. A dolgok borzalmasan rosszra fordultak, amikor Ádám és Éva fellázadtak Isten ellen, és ezzel behozták a világba a bűnt és a halált. Itt azonban még nem ért véget a történet. Istennek volt egy terve. Tudod, a halál eljövetelével a mi csodálatos és irgalmas Istenünk az élet ígéretét is nekünk adta. 

Mózes első könyvének harmadik fejezetében Isten elmondta, miként fog ez megtörténni: nők fájdalmakon és vajúdáson mennek majd keresztül azért, hogy új életet hozzanak be a világba... de az új élet mindenképpen eljön, és ez az új élet egy napon majd megnemzi a Magot, amely rátapos a gonosz kígyó fejére (1Mózes 3:15). Erről a kijelentésről John Gill írta: „A Messiás, az asszony előkelő magva rá fog taposni a régi kígyó, az ördög fejére, azaz elpusztítja őt . . . derékba töri és összekuszálja minden tervét, tönkreteszi minden munkáját, összezúzza a birodalmát, megfosztja őt minden hatalmától és önállóságától, különösen a halál fölötti hatalmától, és az emberek teste és lelke fölötti zsarnokságától; mindezt Krisztus végezte el, amikor testet öltött.”

Ma megvizsgáljuk a hit emberét, akiről eldöntötte Isten, hogy rajta keresztül hozza el a megígért Magot. Őt úgy hívták, Ábrahám, és előszeretettel nevezzük a hit atyjának. Most talán azt kérdezed, „Isten miért Ábrahámot választotta? Mi volt benne olyan különleges?”

Ábrahámmal, Sém leszármazottjával először Mózes első könyvének tizenkettedik fejezetében találkozunk. Itt Isten arra utasítja, hogy csomagoljon és hagyja hátra az otthonát és a kényelmet, pakolja fel családját és utazzon el egy idegen földre. Fura módon, azt nem mondta meg Isten Ábrahámnak, hogy hova menjen. Annyit mondott neki, „menj... arra a földre, amelyet mutatok neked” (1Mózes 12:1). Eme nagyszabású elhíváshoz tartozott egy ígéret is: „Nagy néppé teszlek... Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:2–3). Ebben a pillanatban látjuk meg, hogy Isten miért őt választotta. 

Nem azért lett Ábrahám a kiválasztott, mert különleges, tehetséges vagy igaz ember volt. Isten azért választotta Ábrahámot, mert tudta, hogy Ábrahám engedelmes lesz. John McArthur azt írta, „Amint megértette, hogy Isten mit mondott, elkezdett csomagolni. Azonnal engedelmeskedett. Több napba, akár hetekbe vagy hónapokba telhetett teljesen felkészülni az útra, de a fejében ő már úton volt. Attól a pillanattól fogva mindaz, amit tett, az Istennek való engedelmesség körül forgott.” 

A Jakab második fejezetének huszonharmadik igeverse azt mondja (kiemelés a szerzőtől): „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt, és Isten barátjának neveztetett.” A hetvenöt éves Ábrahám válaszolt Isten hívására és családostul elindult. Az volt az érdekes Isten azon ígéretében, hogy Ábrahámot nagy néppé teszi és az utódai által áldja meg az egész világot, hogy Ábrahámnak és feleségének, Sárának még nem volt utódja. Hogyan hozhatna létre Isten nagy nemzetet egy gyermektelen öreg emberből és a feleségéből? Nos, Ábrahám ugyanezen tűnődött! Ezért hát Isten megmutatta a tervét és elmondta Ábrahámnak, hogy gyermeke lesz, és az utódainak száma végül felülmúlja a csillagokét! Szerinted, mi történt? Minden emberi számítás, logika és a körülmények ellenére Ábrahám hitt Istennek! 

Ábrahám története megmutatja saját szerepünket Isten megváltó tervében. Nem tennünk kell érte, hanem hinnünk és őt imádnunk. Mózes első könyvének tizenkettedik fejezetében Ábrahám hit által fogadta el az ígéretet, és rögtön ezután oltárt épített, az imádat helyét. Miért? Mert nagyon jól megértette, hogy sem az ő Isten előtti igaz állapota, sem az Istentől neki adott ígéretek nem attól függtek, hogy ki ő vagy mit tett, hanem minden Isten hűségéből fakadt. 

A mai nap során, miközben telnek az órák, emlékezz arra, hogy erő van abban, amikor Istent imádod az Ő személyéért és az erőért, amit ad neked. Ahogy Ábrahámnál is láthatjuk, nem az a lényeg, hogy mit tehetünk mi, hanem az, hogy mit tett Ő. Tehát, higgy az Ő ígéreteiben és imádd Őt, mert „mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra... Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galata 3:26–27, 29)