Párhuzamos
26
Jézus utoljára szól szenvedéséről
(Mk 14,1–2; Lk 22,1–2; Jn 11,47–53)
1Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.
3Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.
Jézus megkenetése Betániában
(Mk 14,3–9; Jn 12,1–8)
6Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, 7odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. 10Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 12Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. 13Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
Júdás elárulja Jézust
(Mk 14,10–11; Lk 22,3–6)
14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
Az utolsó vacsora
(Mk 14,12–25; Lk 22,7–23; Jn 13,21–30; 1Kor 11,23–25)
17A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 18Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. 19A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.
20Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. 22Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 25Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.
26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
Az Olajfák hegyén
(Mk 14,26–31; Lk 22,33–34; Jn 13,36–38)
30Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” 32De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 33Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. 34Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. 35Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
A Gecsemáné-kertben
(Mk 14,32–42; Lk 22,39–46; Jn 18,1–2)
36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. 37Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. 40Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 42Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. 43Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.
Jézus elfogatása
(Mk 14,43–52; Lk 22,47–53; Jn 18,3–11)
47Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! 49És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. 50Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. 51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
Jézus a nagytanács előtt
(Mk 14,53–65; Lk 22,66–71; Jn 18,12–14.19–24)
57Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. 62A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 63Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! 64Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 65A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! 67Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!
Péter megtagadja Jézust
(Mk 14,66–72; Lk 22,54–62; Jn 18,15–18.25–27)
69Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. 70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. 72Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. 73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. 74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. 75Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.