Párhuzamos
27
Jézust átadják Pilátusnak
(Mk 15,1; Lk 23,1; Jn 18,28–32)
1Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála
(ApCsel 1,16–20)
3Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, 4és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. 5Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát. 6A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez. 7Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. 9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai, 10és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
Jézus Pilátus előtt
(Mk 15,2–5; Lk 23,1–5; Jn 18,33–38)
11Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod. 12De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? 14Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás
(Mk 15,6–15; Lk 23,17–25; Jn 18,39–40; 19,4–16)
15Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? 18Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
19Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. 20A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást. 22Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele! 23Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! 24Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 25Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! 26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
(Mk 15,16–19; Jn 19,1–5)
27Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya! 30Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.
Jézus megfeszítése
(Mk 15,20–32; Lk 23,26–39; Jn 19,16–24)
31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36azután leültek ott, és őrizték. 37Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
39Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, 40és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
Jézus halála
(Mk 15,33–41; Lk 23,44–49; Jn 19,28–30)
45Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
55Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
(Mk 15,42–47; Lk 23,50–55; Jn 19,38–42)
57Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. 61Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
A sír őrzése
62Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, 63és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. 65Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok! 66Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.