Lukács 19
19
Zákeus
1És bemenvén, #Józs. 6,2.20.26. 1 Kir. 16,34. általméne Jerikhón. 2És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. 3És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. 4És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. 5És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, #Ján. 10,3. hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. 6És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. 7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. 8Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és #Mát. 18,11. megtartsa, a mi elveszett.
Példázat a girákról
(Vers 11–27: v. ö. Máté 25,14–30.)
11És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12Monda azért: Egy nemes ember elméne #Mát. 25,12. Márk 13,34. messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. 13Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. 14Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. 15És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. 17Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál #1 Kor. 4,2. hív, legyen birodalmad tíz városon. 18És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. 19Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 21Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 22Monda pedig annak: A te szádból ítéllek #2 Sám. 1,16. meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; 23Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? 24És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. 25És mondának néki: Uram, tíz gírája van! 26És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig #rész8,18. Mát. 13,12. 25,29. Márk 4,25. nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. 27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén #Márk 10,32. Jeruzsálembe.
Jézus bevonulása Jeruzsálembe
(Vers 29–38: v. ö. Máté 21,1–9. Márk 11,1–10. Ján. 12,12–16.)
29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe #Mát. 27,1.2. Márk 11,1.2. Ján. 12,1. bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, #rész22,13. a mint nékik mondotta. 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, #2 Kir. 9,13. Ján. 12,12–14. Jézust reá helyhezteték. 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak #Zsolt. 118,26. nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! 39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak #Józs. 24,27. kiáltani.
Jézus sír Jeruzsálem felett
41És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 42Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. 43Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. 44És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ #rész21,6. 1 Kir. 9,7.8. Mik. 3,12. Mát. 24,2. Márk 13,2. kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te #Mát. 23,37. Ján. 1,11. meglátogatásodnak idejét.
Jézus megtisztítja a templomot
(Vers 45–48: v. ö. Máté 21,12–16. Márk 11,15–18. Ján. 2,13–16.)
45És bemenvén a templomba, kezdé #Mát. 21,12. Márk 11,11. kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, 46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak #Ésa. 56,7. Jer. 7,11. háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala #Márk 11,18. Ján. 7,19. őt elveszteni: 48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
Jelenleg kiválasztva:
Lukács 19: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain