Elizeus: Egy döbbenetes hit történeteMinta

Elizeus története a Királyok első könyve tizenkilencedik fejezetének tizennegyedik igeversében kezdődik, amikor Isten azt mondja Illésnek, hogy kenje fel Elizeust prófétának, aki átveszi majd tőle a stafétabotot. A tizennégyestől a huszonegyes igeversig tartó szakaszban azt olvassuk, hogy Illés Elizeusra szántás közben talál, és azonnal ráveti a palástját, mellyel tulajdonképpen arra hívja őt, menjen vele. Elizeus azonnal engedelmeskedik, elégeti az ekéjét, megfőzi az ökreit és megvendégeli belőlük a barátait. Elizeus döbbenetes elkötelezettséget tanúsított Illés iránt. Nem vesztegette az időt, rögtön engedelmeskedett. Nem vonult félre, hogy elgondolkodjon a dolgon. Nem írt listát a lehetséges pozitív és negatív következményekről. Nem óvatoskodott, hanem azonnal igent mondott Isten elhívására, melyet Illésen keresztül kapott.



Elizeus szokatlanul komoly elkötelezettsége rámutat arra, hogy nagy ára van Isten követésének, de még nagyobb ára van annak, ha nem követjük Őt. Továbbá, Elizeus elkötelezettsége teljes volt: elégette az ekéjét, megölte az állatokat, és maga mögött hagyta a családi örökségét, vagyis hátrahagyott mindent, amit ismert és szeretett. Elizeus jól példázza nekünk azt, hogy az elhívásunkban való előrelépés érdekében hátrább kell lépnünk a számunkra biztonságot nyújtó dolgoktól, akár teljes mértékben hátrahagyva azokat. Vajon te is olyan elkötelezett vagy Isten iránt, mint Elizeus? Azonnal és teljes mértékben engedelmeskedsz? Milyen, számodra biztonságot jelentő dolgokat kell hátrahagynod annak érdekében, hogy közelebb kerülj az elhívásodhoz?