A hűségesen kereső Isten – Aki visszavezet minket magáhozMinta

Péntek / Isten nagy kegyelme

Olvasd el!: Jónás 4

IMÁK: Jónás 4:2

„Ó, Örökkévaló — imádkozott —, sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”

Elmélkedés

Hívőként hálásak vagyunk, hogy az üdvösség kegyelmi ajándék. De megálltál-e már valaha, és elgondolkodtál-e azon, hogy mi is az a kegyelem? A kegyelem Isten ki nem érdemelt áldása. Az, hogy kapunk valamit, amit nem érdemlünk meg.

Jónás könyvének 4. fejezetében Jónás Isten jellemével, különösen az Ő kegyelmével birkózik. Jónás tudta, hogy Isten jelleme soha nem változik. Ő a kegyelem, a könyörületesség, a türelem és az irgalom Istene. Erre mi azt mondjuk: „Halleluja!” E soha nem változó tulajdonságok nélkül bűneinkben halnánk meg, és egyáltalán nem lenne reménységünk.

De amikor elfordítjuk a tekintetünket magunkról és szeretteinkről, a kegyelem fogalmát nehéz elfogadni. Isten kegyelme az üdvösségben képes a legrosszabb bűnözőket, a legdühösebb dühös embereket, a legrosszabb csalókat és hazugokat is megragadni, és teljessé és vadonatújjá változtatni őket. Bűneiket meg lehet bocsátani, ha bűnbánattal és hittel válaszolnak. Azon tűnődünk, vajon ez valóban igazságos-e?

Mondhatjuk, hogy hálásak vagyunk, hogy Isten kegyelme olyan nagy, de habozunk, amikor arról van szó, hogy Isten megbocsát azoknak, akik megbántottak minket vagy rosszul bántak velünk. Ezekben az esetekben valóban jobban szeretnénk, ha igazságot szolgáltatnánk. Lehet, hogy azt gondoljuk: „Hogyan lehetne nekik csak úgy megbocsátani? Azok után, amit mondtak és tettek velünk?”

Ezekben a pillanatokban kell emlékeznünk a keresztre. Jézus kereszthalálára a te és az ő bűneik miatt is szükség volt. A mi bűneink sértik Isten szentségét, Ő azonban kegyelmében úgy döntött, hogy utat teremt mindenkinek a megbocsátáshoz.

Ma, amikor kísértésbe esel, hogy ítélkezz és méricskéld a bűnödet valaki máséval szemben, emlékezz megváltásod árára és a nagy kegyelemre, amelyet egy olyan embernek adtak, aki ennyire nem érdemelte meg.

Ima

Istenem, köszönöm, hogy a te jellemed soha nem változik. Köszönöm, hogy az üdvösség a te kegyelmedből van. Nem érdemlem meg, de te mégis befogadsz engem, mint gyermekedet a Jézusba vetett hit által. Segíts, hogy úgy lássak másokat, ahogyan te látod őket. Ámen.