Minden gondotokat Őreá vessétek!Minta

Isten szárnyai alatt

„Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába!” – Zsoltárok 61:5, HUNB

A lakóparkunk közelében lévő tóban számos kanadai lúdcsalád él fiókáival. A kislibák olyan pelyhesek és aranyosak, hogy nehéz nem nézni őket, amikor sétálni vagy futni megyek a tó körül. Ám megtanultam kerülni a szemkontaktust és teret adni a libáknak – különben azt kockáztatom, hogy egy védelmező lúdszülő fenyegetést lát bennem és sziszegve elkerget!

A Szentírás a kicsinyét védelmező madár képét használja Isten gyengéd, védelmező szeretetének leírására, amit gyermekei iránt tanúsít (Zsoltárok 91:4, HUNB). A 61. zsoltárban Dávid mintha küzdene azzal, hogy újra megtapasztalja Isten gondoskodását. Eddig úgy tekintett Istenre, mint „menedékre, erős bástyára”, de most kétségbeesetten kiált Hozzá „a föld végéről”, könyörögve, hogy „vezesse el őt a kősziklára, mert az igen magas neki” (3. igevers). Vágyakozott, hogy „hadd lakjon mindenkor sátrában, hadd meneküljön szárnya oltalmába” (5. igevers).

Amikor Dávid Isten elé vitte fájdalmát és gyógyulás iránti vágyát, megnyugvást talált abban a tudatban, hogy Isten meghallgatta őt (6. igevers). Isten hűsége miatt Dávid tudta, hogy „állandóan énekelni fog (az Ő) nevéről” (9. igevers).

A zsoltároshoz hasonlóan amikor távol érezzük magunkat Isten szeretetétől, mi is visszafuthatunk az Ő karjaiba megerősítésért, hogy Ő még a fájdalmaink idején is velünk van, vigyáz ránk és törődik velünk olyan hévvel, ahogyan azt egy anyamadár teszi a fiókáival.

Monica La Rose

Uram, köszönöm a Te odaadó, védelmező szereteted, amit irántam érzel. Segíts, hogy biztonságban pihenhessek a Te gyengéd törődésedben!