Bízz, sürgölődj, pihenjMinta

Pihenés

Amint azt az elmúlt napokban láttuk, a bizalom egy igen egyszerű, mégis nagyon nehéz dolog, ugyanis amikor az ember Istenre bízza magát, felismeri, hogy nem egymaga felelős munkájának eredményességéért, mert Isten az, aki az áldást adja. Amikor az ember megteszi ezt az első, elengedhetetlenül fontos lépést, nyugodtan nekifoghat a szorgalmas, kemény munkának, Isten-adta tálentumai segítségével betöltve elhívását. De honnan tudjuk, hogy valóban sikerül-e egyidőben bíznunk és sürgölődnünk? A sürgölődést mindenki könnyen felismeri. Ott van a beérkező emailek között, a teendők listáján, és a sokszor már-már elduguló gondolataink forgatagában. De honnan tudjuk azt, hogy valóban Istenben bízunk-e, s nem pedig saját erőnkben, sürgölődéseink és kemény munkánk eredményességével kapcsolatban? A leghatékonyabb mérce talán pontosan az, nyugodtak vagyunk-e mindennapjainkban. 

Minden ember vágyódik a nyugalomra, a pihenésre. Nem kell megerőltetni magunkat ahhoz, hogy ráébredjünk, a pihenés nem csupán abból áll, hogy az irodától vagy a munkahelyünktől távol szórakozunk. Manapság a munka és a család közötti választóvonal egyre homályosabb, olyannyira, hogy esetenként szinte lehetetlennek érezzük testünk és gondolataink kikapcsolását, amikor is egy kis időre levehetjük magunkról a ránk nehezedő elvárások terheit. A munkanap végén hazamegyünk ugyan, de továbbra is figyeljük a beérkező emaileket, a Facebook és Insta üzeneteket, a további tennivalókat, stb. Állandóan sürgünk-forgunk, nincs nyugvásunk. 

Akkor miként vehetjük magunkhoz azt a nyugalmat és pihenést, amelyre olyan nagyon vágyunk? Szent Ágoston elárulja nekünk a választ: „Szívünk mindaddig nyugtalankodik, amíg nyugalomra nem talál Tebenned.” Nem lesz nyugalmunk addig, míg meg nem értjük, mit jelent megpihenni az Úrban. Ez azt jelenti, hogy bár fontos a sürgölődés, a kemény munka, mindenekelőtt Istenben kell bíznunk - Istenben, aki a történelem során mindig hűségesen gondoskodott gyermekeiről. Amikor megtanulunk Isten jellemében bízni és Istentől kapott tálentumainkat jól használni, kamatoztatni, megnyugodhatunk abban a tudatban, hogy a munkánk eredménye Isten kezében és akaratában van, és Ő mindig mindent a mi javunkra munkál és formál. Salamon szavai szerint, „Az ember elveti a sorsát, de minden döntés az Úrtól való.” (Példabeszédek 16:33)

Ez az egyetlen módja annak, hogy valódi és megfelelő mértékű, mély pihenést találjunk fizikai, mentális és lelki szinten is, és ez azzal kezdődik, hogy az Isten által betervezett Szombatnapi (Sabbath) pihenésnek alárendeljük magunkat és életünket. Timothy Keller lelkipásztor a következőképpen fogalmaz, „A szombatnap megtartása tulajdonképpen az Istenbe vetett bizalmunk bizonyítéka. Isten azért adta a szombatnapot, hogy ne felejtsük el, Ő mindig dolgozik, majd megpihen. A szombatnap megtartása az ember önfegyelméről és hűségéről tanúskodik, bizonyítva, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nem mi magunk tartjuk kezünkben az univerzum működését, nem mi magunk gondoskodunk családunk jólétéről, de még csak saját munkaprojektjeink sem saját erőnkből haladnak előre.”

Miért ennyire fontos a bizalom és a kemény munka közötti feszültség helyes kezelése? Hát azért, mert amikor Istenről megfeledkezve saját szorgos munkánkra támaszkodunk, akkor két eshetőség van: vagy Istent játszunk, vagy magunknak szánjuk a Neki járó dicsőséget, s mindkét verzió nyugtalansághoz vezet. Krisztus követője! Ne csüggedj! Amint láttad is, a Biblia ezen két parancsolata nem mond ellent egymásnak. Isten arra hív, hogy bízz Őbenne és sürgölődj is az Ő nevéért. Amikor ezt a feszültséget meg tudod ragadni és jól tudod kezelni, teljes nyugalomban élhetsz, tudván, megfelelő kapcsolatban élsz azzal, Aki téged elhívott.

Amennyiben tetszett ez az olvasóterv, az alábbi hivatkozáson feliratkozhatsz a szerző ANGOL NYELVŰ, hetente kiküldött elmélkedéseire: Sign-up for free here.