A SZOMBAT ÉS A PIHENÉS

ELMÉLKEDÉS

Gyermekkoromban voltak vasárnapi ruháim. Szombat este kikészítettem őket és tudtam, hogy holnap vasárnap lesz. Ezzel jött el a pihenés. Reggel részt vettem a vasárnapi iskolában a testvéreimmel. A délután folyamán a szüleim velünk töltötték az idejüket. Együtt játszottunk, zenéltünk vagy túrázni mentünk. Ma már diakónus vagyok, de még mindig különleges ruhát viselek vasárnaponként.

Az ősi zsidók és keresztények évezredek óta ismerik a szombat elvét a pihenésről és a szünetről. A teremtés történetétől ered, amikor is Isten hat nap alkotói munka után a hetedik napon megpihent. Jézus feltámadása óta a szombatot követő nap határozza meg az élet ritmusát a feltörekvő keresztény közösség számára. Azon a napon összegyűltek, hogy együtt dicsőítsenek és közösségben legyenek.

Isten adott nekünk egy pihenőnapot – a vasárnapot – hasznos megszakításaként elfoglalt életünknek és kultúránknak. A pihenés napja nem kötődik a hét egy meghatározott napjához, de meg kell különböztetni a többi naptól. A szombat egy emlékeztető arról, hogy az értékünk emberi lényként több mindenen alapszik, mint csupán az elért eredményeinken. Albert Schweitzer fizikus és teológus helyesen mondta: „Ha a lelkednek nincs vasárnapja, árva lesz.”

Saját magunk döntjük el, hogy mikor tartjuk ezt a pihenőnapot. Időbe telik elcsendesedni. Ha piszkos vizet öntök egy pohárba, a szennyeződés egy idő után leülepszik, és a víz tisztává válik. Megtalálja a nyugalmat. Amikor csendben keressük a nyugalmat, a lelkünk is csendre talál. Legmélyebb gondolataink java a felszínre kerül, gondolatok, amiket Isten elé hozhatunk.

Minden nap tudatosan félreteszek fél órát. Elvonulok egy olyan helyre, ahol zavartalanul lehetek. Isten elé járulok, Jézus elé, csak úgy, ahogy vagyok. Ő vár rám. A figyelmemet befelé fordítom a légzésemre, majd a gondolataim és érzelmeim felé irányítom. Bármi is foglalkoztat, minden kilégzéssel elé viszem. Elengedem és hagyom Istent. Rászánom az időt és egy köszönő imával fejezem be.

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31a HUNB) Most arra hív minket, hogy ugyanezt tegyük.

ELMÉLKEDŐ KÉRDÉSEK

• Mi tart vissza attól, hogy időt szakítsak a csend megtalálására és a pihenésre?


• Van elég merszem, hogy egy napot tudatosan hírek vagy telefon nélkül töltsek?


• Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Még mindig szentként tekintek a vasárnapra? Érzem az áldását a vasárnapon?

IMATÉMÁK

• Imádkozunk kegyelemért, hogy felülkerekedjünk a csend fölötti félelmünkön és hogy képesek legyünk csak úgy lenni.


• Imádkozunk, hogy életben maradjon az Isten jelenléte utáni vágyakozás a szívünkben, és hogy időt szakítsunk rá mindennapi életünkben.


• Imádkozunk azokért a megmagyarázhatatlan dolgokért, amelyek a szívünk mélyéből törnek felszínre, amikor elcsendesedünk. Imádkozunk azért, hogy ne hagyjuk ezeket figyelmen kívül, hanem legyen bátorságunk beismerni őket Isten előtt.


• Imádkozunk bölcsességért és a csendben töltött pillanatok védelméért, amikor Isten szava által megindulunk.


• Imádkozunk a templomokért és kápolnákért, a pihenés helyszíneiért, hogy olyan helyek legyenek, ahol az emberek meghallhatják Isten Szavát.


• Imádkozunk azokért, akik túlhajszoltnak érzik magukat a munkájuk és a felelősségeik miatt és képtelenek maguk mögött hagyni ezeket a feszültségeket.

JAVASOLT IMÁDSÁG

Itt vagyok előtted Uram, Istenem, úgy ahogy vagyok: kipihenten vagy feszülten, üresen és kiégetten vagy hálával betöltve, vágyakozással telve vagy bármiféle kilátás nélkül.

Istenem, Te vagy az élet forrása. Gyere a megújító erőddel. Tisztíts meg, gyógyíts meg, hogy azzá az emberré válhassak, akinek Te teremtettél engem. Ámen.

Lydia Schranz nővér, diakónus és lelkész, Svájc.