Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 14
IMÁK: ApCsel 14:21–23

„Derbében is hirdették az örömüzenetet, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután Pál és Barnabás visszatért Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába. Mindenhol megerősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” — mondták nekik. Minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek, majd böjtöléssel és imádkozással az Úr kegyelmére bízták őket, akiben hittek.”

Pál és Barnabás elkötelezték magukat az evangélium hirdetése mellett. Még azután is, hogy megkövezték és halottnak hitték, Pál folytatta az evangélium hirdetését. Sőt, visszament a városba, ahol megkövezték, hogy hirdesse az evangéliumot azoknak, akik még nem hallották azt.

Az a bátorság, amellyel Pál üldöztetések közepette is hirdette az evangéliumot, megmutatta hitének nagyságát és az evangélium hirdetése iránti elkötelezettségét. Pál merészsége megerősítette a hívőket, és bátorította őket arra, hogy ők is munkálkodjanak tovább az evangéliumért.

Pál hatalmas erőt kapott a Szent Szellemtől. Egészen biztos, hogy képtelen lett volna kiállni azt a rengeteg meghurcoltatást, melyet elszenvedett, a benne lakó és őt nap mint nap vezető Szent Szellem nélkül. Még a velük szembenálló legnagyobb viszontagságok közepette is, a korai egyház megértette, milyen nagy áldozatokat kell meghoznia annak érdekében, hogy az evangélium tovább terjedhessen. Az Úr kezébe ajánlották egymást, felismerve, hogy egyedül Isten az ő erősségük és mentsváruk.

Uram, Istenem, köszönöm Neked, hogy példát adsz nekem a korai egyházon keresztül. Magasztallak, amiért hatalmasan megerősítetted és védelmezted őket, hogy hirdethessék az evangéliumot az egész világon. Segíts, hogy én is ugyanezzel a bátorsággal és bizalommal tudjak hagyatkozni a Te oltalmadra, amint azon az úton járok, melyre elhívtál. Ámen.