Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 11
IMÁK: ApCsel 11:23–24

„Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.”

István mártírhalála után (ApCsel 7) Saul üldözni kezdte az egyházat, ezért a jeruzsálemi hívők szétszóródtak. Néhányan közülük Antiókhiába utaztak és ott gyülekezetet alapítottak. Itt a hívők a zsidóknak és a pogányoknak egyaránt hirdették az evangéliumot, amit Jeruzsálemben akkor még nem tettek. Amikor a jeruzsálemi apostolok megtudták, hogy Antiókhiában milyen sokan követik az Urat, odaküldték Barnabást.

Látva a munkát, amelyet Isten az antiókhiai hívőkön keresztül végzett, Barnabás nagyon megörült. Arra ösztönözte a helyi keresztényeket, hogy ne adják fel hitüket és folytassák az evangélium terjesztését. Hitük és bátorságuk elképesztően nagy bátorítást jelentett Barnabásnak és a jeruzsálemi hívőknek.

Mivel a Szent Szellemre támaszkodtak, az antiókhiai gyülekezet gyorsan növekedett. Az antiókhiai tanítványok voltak az első hívők, akiket keresztényeknek neveztek. A keresztény szó jelentése „kis Krisztus”: nevüket Jézus Krisztusról kapták, akit követtek. Ahogy tovább hirdetjük Jézus evangéliumát, ne szűnjünk meg tiszteletet és dicsőséget szerezni annak, Akinek a nevét szolgáljuk.

Úr Jézus, egyedül Te tudsz embereket magadhoz vonzani, hogy megismerjenek Téged. Csak Te vagy méltó a dicséretre és az elismerésre. Segíts, hogy minden tettemmel és szavammal Hozzád ragaszkodjak. Segíts nekem bizonyságot tenni Rólad, hogy minél többen megismerjék a Te szent nevedet. Ámen.