Félelem elleni vakcina 4. RészMinta

A HANGYA ÉS AZ ELEFÁNT

Isten gyermekeinek bátraknak kell lenniük. Vegyük példának Mózes szüleit! „Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” (Zsidók 11:23)

Gondoljátok meg, mivel járt ez! Az egyiptomi állam, a fáraóval az élen, törvénytelenné tette a héber csecsemők életben hagyását. Törvény szerint ezeket az csecsemőket születésükkor meg kellett ölni. Elképzelhetjük a zsidó családok rémületét, amint az egyiptomi katonák razziát tartanak a városokban, házról házra járva, hogy végrehajtsák ezt a brutális rendeletet. Micsoda rettenet és gyász uralkodhatott közöttük!

Ebben az időben született meg Mózes. A szülők rápillantottak gyermekükre, és egyből tudták, hogy nem lennének képesek kiszolgáltatni őt a hatóságoknak. Úgy döntöttek, hogy dacolnak a törvénnyel, és elrejtik a csecsemőt. „Hit által... nem féltek.” A katonák bármelyik pillanatban dörömbölhettek volna ajtajukon, és bármikor rátalálhattak volna a gyermekre. Ki ne rettegne, ha felfegyverzett katonák keresik halálra a gyermekeket? Mégis azt olvassuk, hogy „nem féltek”. Miért? Talán mert közömbösek vagy érzéketlenek voltak? Nem! Nagyon is szerető szülők voltak. Az egyetlen oka annak, hogy nem remegtek meg és nem estek kétségbe, az volt, hogy hittek a Mindenható Istenben! A helyzet valóban reménytelen volt. Hitük naivnak, sőt őrültnek látszott. Ennek ellenére a helyzet pontosan olyan volt, amilyennek Isten szereti a helyzeteket: „Mert Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1:37)





A hit a megfelelő reakció akkor, amikor a helyzet reménytelen. A hit nem csak a lehetséges dolgokra szól, sőt, ilyen esetben egyáltalán nem is beszélhetünk hitről. Isten karja a leghatalmasabb erőforrás az univerzumban. Vannak, akik csak akkor képesek hinni, amikor a helyzet elég „észszerű”; olyan, amelyet még kezelni tudnak. Azonban Pál azt írja, „nem a testben bizakodunk” (Filippi 3:3), vagyis nem a saját terveinkben bízunk.

Az Istenbe vetett hitet szeretem illusztrálni egy elefántról és egy hangyáról szóló kedves afrikai történettel. Az elefánt egy ingatag hídon haladt keresztül. Hatalmas füle mögött egy apró kis hangya utazott. A híd himbálózott, ahogy áthaladtak rajta, és amikor biztonsággal átjutottak a túlsó oldalra, a hangya az elefánt fülébe ordított: „Azta! Jól meghintáztattuk a hidat, mi?” Ilyen a mi kapcsolatunk is Istennel, amikor az Ő erejére hagyatkozunk. Ő hordoz minket!

„Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” (Ézsaiás 64:3)

Isten az, Aki „meghintáztatja” a hidat. Ő az, Aki súlyát adja mögénk, és mellénk. Ő építi az otthonodat, a gyülekezetedet, és az üzletedet. Ő gyógyít meg, Ő vezet, Ő védelmez, és Ő hordoz! Az Úr mindig győzelemre vezet! Őbenne a lehetetlent is lehetségesnek találjuk. HALLELUJA!