Hinni Isten jóságában, bármi történjék is

2/5. nap • Mai olvasmány

Áhítat

Családi jóindulat

Isten jóindulata olyan természetesen árad az életünkbe, ahogyan egy apa jóindulat árad gyermekei életébe. (És Ő a legjobb apa, akiről csak álmodni mertél vagy akit el tudsz képzelni.) Isten szeret téged. Ő gyermekeként tekint rád, és emiatt generációkon átívelő áldásokban részesít.

Ne érezd magad úgy, hogy ezért bocsánatot kell kérned másoktól, vagy igazolnod kell Isten jóságát azok előtt, akik nem értik azt, vagy nem értenek egyet vele. Mindig vannak olyan emberek, akik csak arra várnak, hogy kritizálják győzelmedet, szemet hunyjanak azok fölött az áldások fölött, amiket a maga idejében kaptál, mert úgy érzik, más jobban megérdemelte volna. Valójában, ha már érezted úgy, hogy valaki nem érdemli meg azt az áldást, amiben részesült (Ne feledd, mindannyiunkkal volt már így. . .), valószínű, hogy igazad van! De itt a józanító igazság pillanata mindannyiunk számára: nem neheztelhetünk más életében a meg nem érdemelt áldásokra, ha a saját életünkben mi is szívesen fogadjuk azokat.

Mikor elkezdjük megérteni, hogy a jóindulat Isten kegyelmének a kifejezése, fel tudjuk fogni, hogy a szívesség, amit kapunk - a kegyelemhez hasonlóan - nem méltó ahhoz, amit érdemlünk.

Gondolj bele: melyek azok a példák rá életedben, mikor váratlan, vagy meg nem érdemelt áldásban részesültél?

IMÁDSÁG: Istenem, köszönöm hogy Atyám vagy. Nem számít, milyen volt a földi apám, Te egy nagylelkű Apa vagy, és folyamatos áldást tartogatsz a jövőmre nézve. Taníts meg ma arra, hogy elfogadjam a családi jóindulatod, amit rám mint gyermekedre árasztasz. Jézus nevében. Ámen.