Pihenőidő beiktatásaMinta

Töltődj fel, majd tölts fel másokat!

„A Szentlélekkel betöltekezve járni nem jelent mást, mint teljes lényünket (testi természetünket) alárendelni erejének. Amikor valaki a Szentlélek vezetése alá rendeli önmagát, Isten maga tölti be őt.” ~ Andrew Murray

Az embernek azért van szüksége pihenésre, mert munkával vagy valamilyen más módon folyamatosan energiát használ fel. Csak azért, mert megtanítják nekünk, miként pihenhetünk, és akár ki is pihenjük magunkat néha, ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan nyugalomban élünk, hiszen... 

... újra dolgozni fogunk. 

... újra segítséget nyújtunk másoknak. 

... újra kimerülünk fizikailag és érzelmileg. 

Nem elég csupán a pihenés kedvéért megpihenni. Azért pihenünk, hgy elég erőt gyűjtsünk a további feladatainkhoz. A munkának és pihenésnek létezik egyfajta gyönyörű hullámzása - az ember feltöltekezik, hogy azután másoknak is adjon. 

Amint már korábban láttuk, az Isten Beszédén történő elmélkedés, a naplóírás, valamint a figyelmünket megzavaró tényezőktől való kikapcsolódás, mind olyan gyakorlatok, amelyek feltöltik az embert. Amikor ezeket napi szinten tesszük, nyugalomra találunk. Ahogy testünknek szüksége van mindennapos pihenésre, a lelkünknek is, ugyanúgy. Nem várhatjuk el, hogy lelkünk fitt és életteli legyen, ha nem szánunk időt és energiát a megerősítésére. Nem gondolhatjuk, hogy egy egyhetes nyaralás majd hónapokon át kitart és fenntart bennünket. Az embernek élete minden egyes napján szükséges tartalmat töltenie nyugalom-tartályába, hogy ne fáradjon el, s arra is figyelnie kell, nehogy túl sokat merjen ki abból.

Wayne Cordeiro, író és lelkipásztor, könyvében, a „Leading on Empty: Refilling Your Tank and Refueling Your Passion” (Üres tartállyal vezetni: Töltsd fel tartályodat és gerjeszd fel szenvedélyedet), mesél nekünk egy álmáról. Egy asszony odament egy gazdához, és olyan dolgot kért tőle, amiből éppen nem volt neki. A gazda így felelt, „Jöjjön vissza holnap, akkor többet tudok adni.” Az asszony megharagudott, de a gazdát ez nem zavarta. Dolgozott tovább. Emberek jöttek hozzá tojásért, tejért, egyebekért, s amikor valamiből kifogyott, annyit mondott, „Gyere vissza holnap, akkor többet tudok adni.” A lelkipásztor azon a héten elmesélte gyülekezetének álmát:

Egyáltalán nem szükséges önmagamat egy olyan képzeletbeli, soha meg nem álló malomkerékhez kötnöm, melyben állandóan többet és többet kell adnom, és az előző heti teljesítményemet, ha csak egy kicsit is, de mindenképpen felül kell múlnom. Egy adott napon belül csak bizonyos idő áll rendelkezésemre, és szeretném a tőlem telhető legtöbbet adni, jószívvel. Amikor azonban üt az a bizonyos óra, csak annyit mondok, „Gyere vissza holnap, akkor többet tudok majd adni.”

Az ember reggelente adott mennyiségű értelmi, érzelmi és fizikai erővel ébred. Amikor mindent erőnket felhasználtuk, egyszerűen pihennünk kell. Amikor egy ilyen megüresedett állapotban vagyunk, kisebb az esélye annak, hogy saját magunk keresztezzük Isten életünkben végzett munkáját. 

Gyere közel, csendesedj el és pihenj! Itt a tökéletes alkalom arra, hogy Isten Lelke betöltsön téged. 

Napi gyakorlat

• Úgy érzed, minden ember minden szükségét neked kellene betöltened?


• Milyen lelkedet feltöltő, frissítő tevékenységet tudnál beültetni mindennapjaidba?


• Írj le minden egyes gondolatot, amelyet Isten ad, amint olvasod a Bibliát és elmélkedsz ma.