Nem hagyott el minket: Miként lelhetnek szabadságra egy Tökéletes Apa gyermekeiMinta

Harmadik nap: 

„Sosem tudnám megbocsájtani édesapámnak, hogy _______ .”

Éreztél már valaha így?

Minden emberi kapcsolatunkban szükséges mind adnunk, mind pedig fogadnunk a megbocsájtást.

Ez a földi apákkal sincs másképp. A megbocsájtás egyik szépsége az, hogy minden esetben rajtunk áll: úgy döntünk, hogy megbocsájtunk, vagy úgy döntünk, hogy nem.

Az ember könnyen hajlik arra, hogy visszatartsa a megbocsájtást azoktól, akik megbántották. Az ellenség elhiteti velünk, hogy a megbocsájtás visszatartásával valamiféle hatalmat nyerünk az illető felett, holott valójában ezzel a múltnak – minden ellenünk elkövetett rossznak, és azoknak, akik ezeket elkövették – adunk hatalmat saját magunk fölött. 

Próbálj így gondolni erre: Minden alkalommal, amikor azt mondod, „sosem fogom megbocsájtani neki azt, hogy ______”, újra átéled a fájdalom pillanatát, és megerősíted annak emlékeidben elfoglalt befolyásos helyét. Jézus nem azért halt meg értünk, hogy múltbéli sérüléseink rabjaiként éljünk; Ő magára vett minden általunk és ellenünk elkövetett rossz dolgot, hogy teljes és szabad életet élhessünk.

Az ellenünk vétkezőknek – beleértve édesapánkat is – való megbocsájtás kulcsa a kereszt. A keresztet szemünk előtt tartva, tudatában vagyunk saját bűneink nagyságának, és annak, hogy mekkora árat fizetett Isten — a saját Fiának életét adta azért, hogy megbocsájthasson nekünk! Amikor ráébredünk ennek a meg nem érdemelt megbocsájtásnak a súlyára, elkezdjük megérteni azt is, hogy mi magunk is megbocsájtással fordulhatunk a minket megbántók felé, többek között édesapánk felé is.

Ne érts félre, a megbocsájtás nem azt jelenti, hogy veszélyeztetve épségünket, figyelmen kívül hagyjuk vagy nem törődünk a bántalmazó viselkedéssel, miként azt sem, hogy szemet hunyunk bűnök felett. Isten sem ezt tette. Sőt, minden létező bűnünkért igazságot szolgáltatott az Ő ártatlan Fián.

Az édesapád által ellened elkövetett minden bűn haragja Jézusra áradt ki a kereszten.

Amikor ezt felfogjuk, felszabadulunk arra, hogy megbocsássunk édesapánknak. Ezzel a megbocsájtással pedig lehetőségünk nyílik arra is, hogy olyan áldást küldjünk, amilyet magunk soha nem kaptunk meg felmenőink férfitagjaitól. Ilyen módon gyakorlatba ültethetjük az Evangélium lényegét: kegyelemben részesülnek az arra méltatlanok.

Fogadd el ma Mennyei Apukádtól a megbocsájtás áldását. Add ezt tovább földi édesapádnak, és éld mindennapjaidat felszabadultan, annak tudatában, hogy a Mennyei Apa ígérete szerint, Ő helyre fog hozni minden rosszat és örökre letöröl majd minden könnyet.