Szabadulj meg a stressztőlMinta

Vedd ki a gyeplőt a stressz kezéből!

A „Feszült vagyok” vagy „Sokat idegeskedek” igen gyakran elhangzanak a „Hogy vagy?” kérdésre válaszként manapság, csakúgy, mint a „Nagyon elfoglalt vagyok”. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy gyakran használjuk stresszes állapotunkat önteltségünk forrásaként. Amikor az életünk feszültségeire és idegeskedéseire utalunk, az a fontosság érzetét keltheti bennünk, mert bár jóllehet, nem szeretünk stresszben élni, mégis jól hangzik az, ahogyan kicsit megemeli státuszunkat. 

Állandóan rohanó életvitelünkben a stressz már alapnak számít. Lassan elveszti minden negatív vonatkozását, és szinte a kemény munka, ambíció és siker szavak szinonimájaként tekintünk rá. Feltételezzük, hogy a sikeres emberek mindig stresszesek, ezért mi is keményebben küzdünk. Ugyanezen alapon a stressz hiánya a lustaság, illetve az ambíció hiányának érzetét kelti bennünk. 

Hova vezet mindez? Állandóan még többet akarunk tenni, még többek akarunk lenni, ami aztán még több stresszt hoz életünkbe. Túlvállaljuk magunkat, mert képtelenek vagyunk nemet mondani; megelégszünk felszínes internetes kapcsolatokkal, ahelyett, hogy időt szakítanánk jelentőségteljes baráti beszélgetésekre; a stresszt beépítjük életünkbe, s önazonosságunk részévé tesszük azt.  

Az idegeskedő, túlvállalt élet azonban nem Isten elképzelése számunkra. Jézus azt mondta, hogy az ellenség azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Lehet, hogy ez kissé erős, de a stressz bizony meglopja az embert: elrabolja az éjszakáidat, elrabolja a boldogságodat, elrabolja az értelmi kapacitásodat. Az a rohamtempó pedig, amely eteti a bennünk élő feszültséget, olyan mértékben tereli figyelmünket az apró dolgokra, hogy közben nincs időnk Isten nagy terveinek betöltésére. 

Ezzel ellentétben, Jézus azt mondta, azért jött, hogy életet adjon, méghozzá teljes életet. Jézus eljött, békességet és bővölködést hozva magával, mely pont az ellentéte a stresszes, azaz feszesre húzott életnek. 

Ezért hát újra kell értékelnünk a bennünk lévő feszültséget. Vegyük ki a gyeplőt a stressz kezéből! Ne hagyjuk, hogy dicsekvésünk eszköze legyen! Ehelyett inkább éljünk stresszmentes életet, s ez tegyen bennünket mássá, emiatt lógjunk ki a sorból, s így tegyünk bizonyságot hitünkről. 

Amikor a körülöttünk élőket fojtogatja az idegeskedés, mi nyugodtak maradhatunk, csendben emlékezhetünk arra, hogy a mi Istenünk az egy Isten. Míg az emberek állandóan versengenek és másokhoz hasonlítgatják magukat, mi egymást biztathatjuk és együtt ünnepelhetjük sikereinket. Ha mások túlhajszoltak és reménytelenek is, mi lehetünk azok, akik olyan mély reménységet hordozunk magunkban, hogy a hitetlenek ezt látván megkérdezik, honnan van ez a reménység bennünk. 

Akkor találunk szabadulásra a stressztől, amikor megfosztjuk azt erejétől, és minden erők forrásához, Istenünkhöz fordulunk. Hagyjuk hátra a feszültséggel telt életet, s megragadva Jézus ígéreteit, éljünk teljes életet!

Beszéljük át

• Mit gondolsz, milyen dolgok okoznak feszültséget életedben? 


• Gondolj bele, milyen lenne az életed, ha minden feszültséget ki tudnál venni belőle? 


• Hogyan tudod megfosztani az életedben lévő feszültséget annak erejétől?