36
Isten az élet forrása
1A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
2A bűnös ember szíve mélyén
ott suttog a bűn.
Nem számít neki az istenfélelem,
3sőt azzal hízeleg magának,
hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
4Szája rontást és csalárdságot beszél,
nem akar okos és jó lenni.
5Rontást eszel ki ágyában,
nem a jó úton jár,
nem veti meg a rosszat.
6 Uram, szereteted az égig ér,
hűséged a fellegekig.
7Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,
ítéleteid, mint a nagy mélység,
embert és állatot megtartasz, Uram.
8Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába
menekülnek az emberek.
9Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
10Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.
11Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez!
12Ne taposson rám a gőgösök lába,
ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
13Majd elbuknak a gonosztevők,
elterülnek, nem tudnak fölkelni.