Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Magasztallak, URam,
mert megmentettél.
Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
URam, Istenem, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem.
URam, kihoztál engem
a holtak hazájából,
életben tartottál,
nem roskadtam a sírba.
Zengjetek az ÚRnak, ti, hívei,
magasztaljátok szent nevét!
Mert csak egy pillanatig tart haragja,
de egész életen át a kegyelme.
Este szállást vesz a sírás,
reggelre itt az ujjongás.
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:
Nem tántorodom meg soha.
URam, kegyelmedből
hatalmas hegyre állítottál.
De mikor elrejtetted orcádat,
nagyon megrettentem.
Ekkor hozzád kiáltottam, URam,
és így esedeztem az Úrhoz:
Mit használ neked a vérem,
ha leszállok a sírgödörbe?
Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet?
Hallgass meg, URam, kegyelmesen,
légy segítségemre, URam!
Te pedig gyászomat örömre fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat,
és örömbe öltöztettél.
Bible App
Bible App for Kids
