Példabeszédek 22:1-16

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az ÚR alkotta. Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. Aki álnokságot vet, bajt arat, és véget ér dühödt hatalmaskodása. A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar, megszűnik a vita és a gyalázkodás. Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. Az ÚR szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az ÚR. A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.