Párhuzamos
14
Keresztelő János halála
(Mk 6,14; 6,17–29; Lk 9,7–9; 3,19–20)
1Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, 2és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 3Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. 4János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele! 5Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek; 7ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 9A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. 11Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.
Ötezer ember megvendégelése
(Mk 6,34–44; Lk 9,10–17; Jn 6,1–15)
13Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. 16Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! 17Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. 18Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! 19Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. 21Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Jézus a tengeren jár
(Mk 6,45–52; Jn 6,16–21)
22Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
24A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. 26Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. 27De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 28Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! 29Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. 30Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! 31Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 32És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!
Jézus sok beteget meggyógyít
(Mk 6,53–56)
34Átkelve Genezáretnél értek partot. 35Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget, 36és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.